A Tarot, és az érzelmi többlet

Mindig örülök, amikor meg tudom mutatni, hogy a Tarot nem egyszerűen csak humbug, vagy megtévesztés, vagy sarlatánság.

Szeretem, amikor rá tudom döbbenteni az embereket, hogy a képek ereje hozzájuk szól. A tudatalatti tartományból, ahová eltesszük a félelmeinket, ahová besüllyesztjük a vágyainkat, és nem tudatosítjuk magunkban, hogy mi is az amit igazán akarunk.

Szeretem, ha meg tudjuk együtt mutatni egy ülésen, hogy mit is akar valaki igazán, és mi ennek a vágynak az akadálya.  Hol keletkezik félelem, miért nem merünk lépni?Nem kell ehhez semmi más, csak őszinteség, bizalom, hogy van olyan hely, ahol le lehet tenni a szerepeket. Ahol nem szükséges félni, mert 100% megértés van. És itt kezdődhet a fejlődés és a belső béke. Dolgozhatunk azon, hogy napról-napra jobban legyen az ügyfél. Hogy ne a mindennapi mókuskerékből reagáljon dolgokra. 

Szeretem, amikor megláttathatom, hogy hol vannak fejlődési lehetőségek.

1 óra színtiszta figyelem, 1 óra színtiszta veled törődés! Mennyit ér meg neked?

 

Az ingyenesség csapdája

A hét végén beszélgettem egy barátommal, s szokás szerint, felmerültek a gondok, bajok, megoldandó feladatok, amikor is mondtam neki, hogy ő az egyik olyan ember, akinek hiába beszélek, úgysem fogadja meg. Bólogat, és igazat ad, be is látja, mely pontokon kellene másképp működni, mégis, minden ugyanúgy megy tovább, mint addig.
– Talán azért, mert nem fizetek neked- Bukott ki belőle. Ha fizetnék, akkor jobban motiváltabb lennék.

Nagyon fontos kulcs mondat ez, mert igaz. Ha valamit ingyen kap az ember lánya- fia, akkor az nincs megbecsülve és nincs értéke sem. Akkor nincs motiváció, sem előrelépés, hiszen legközelebb is ugyanúgy csinálhatom, nincs tétje.
Igen, ez hozzátartozik a fejlődéshez: áldozatot kell hozni azért, amit igazán szeretnénk. Saját magam esetében azt tudom mondani, hogy rengeteg időt, pénzt és kitartást áldozok már jó ideje arra, hogy fejlődjek, tanuljak, és ezeket tovább adhassam másoknak.

A lényeg az, hogy amiért dolgozol, lépéseket teszel, amiben valódi küzdés van, azt megbecsülöd. Van értéke, hiszen meghoztad érte azt a sok lemondást, amivel megváltoztatod magadat és a körülményeidet. A tetteidnek valódi áldozata van: időben, hiszen eljársz a tanfolyamra, előadásra, coachingra. Pénzben, hiszen nem sörre, csokira, vagy újabb ruhára költöd, hanem tudásra.
Ha valamit pedig ingyen kapsz, akkor félreteszed. Nem csinálod a feladatokat, hiszen nem motivál semmi. Nincs különösebb dolog vele, bármikor ingyen lesz, ott van, nem kell vele dolgoznod. Halogathatod a végtelenségig, vagy épp el is felejtheted.

Fejlődés és öröm

Többek közt azért is szeretek vasalni, mert közben van időm gondolkodni, átértékelni a heteket, hónapokat, ötletetek az írások kapcsán. A ma esti vasalásom (a sorokat vasárnap írom, hogy holnap eljusson frissen hozzátok) során arra döbbentem rá, hogy mennyi, de mennyi időt töltettem el az életemben aggódással. Így 40ésatöbbi felett óhatatlan hogy visszatekintsünk.  Milyen sokat változtam, hála istennek előnyömre!  A visszapillantóban pedig azt látom, hogy mennyi év ment kárba amiatt, hogy mindig aggódtam valami nem létező dolog miatt, például hogy kitaláljam, mások mit gondolnak, rakás időt elpazaroltam magyarázkodással, és még többet arra, hogy megfeleljek másoknak.  Mennyi időm ment arra el, hogy mások szeretetét keressem! ÉS menyi büntetést is kaptam ezért. Igen, ártó dolgokat is! Tudom én, hogy ezek kihagyhatatlan körök a fejlődés fokain, mégis sajnálom, hogy nem voltam tudatosabb, és okosabb. Ha valaki azt mondta, nem szép rajtam az a ruha, már elég volt, hogy a kétségbeesésbe kergessen. Ha másvalaki másféle kritikát fogalmazott meg, akkor amiatt akartam a kardomba dőlni. S mindez miért? Csak egy kis elismerésért, amit a világ odavet. Sosem hallottam még arról, hogy valaki az élettől búcsúzva elégedetten sóhajtott volna fel: jaj de jó hogy mindenkinek megfeleltem, ez aztán igen.

Erre jó a 40ésatöbbi év, és erre jó a tanulás, meg erre jók a valódi mentorok, akik az elmúlt 3 évben mellém szegődtek. Szépen lassan ébredezem, élvezem a NEM szót, és nem keresem azok társaságát, akiket nem szeretek igazán. Csak olyanok véleményét fogadom el, akik maguk is példaképek, s minden erőmmel azon vagyok, hogy én is ilyen példakép lehessek mások számára. Mindig van mit tanulni, folyamatosan tanulok, élvezem, ahogy a hályog lehull a szememről. Szeretem, hogy saját véleményem van, nem félek azt kimondani attól félve, hogy más megítél amiatt. Akik igazán szeretnek, bármilyen vélemény kapcsán velem maradnak. És akik igazán fontosak, az életemben is helyet kapnak. Örülök, hogy van fontossági sorrendem, és szeretem, hogy nyitott vagyok minden újra.

Megengedem magamnak, hogy erős, magabiztos, és hozzáértő vagyok.

Nincs csak kizárólag jó dolog, lap vagy helyzet!

Amikor akár a kártyával dolgozom, vagy akár az asztrológiai térképet fejtem, szembesülök a régi önmagammal és a kliensi körben legtöbbször elhangzott sóhajjal: – csak nehogy rossz lap legyen! Csak nehogy rossz konstelláció legyen! Nem tagadom, régebben én is így voltam, amikor elkezdtem tanulni ezeket a rendszereket. Csak nehogy valami rossz jöjjön ki!

Valójában nincs ilyen, nincs megúszható dolog. A jó és rossz fogalma végletesen relatív, ami egyik pillanatban rossznak tűnik, az utóbb, az események távlatából egy csodálatos utazás kezdete. Nem lehet megúszni az életünkben zajló drámákat, korlátozó eseményeket, tanításokat. A „rossz” események legtöbbször tanítók, jellemfejlesztők, tükröt tartanak elénk, amelyeket meg kell, hogy haladjunk. Ha képesek vagyunk átadni magunkat ezeknek az eseményeknek, ha a megfelelő kérdéseket tesszük fel ezek kapcsán, többet tanulhatunk saját magunkról, mint bármely „jónak minősített életszakaszok esetén.

A jó időszakok kellemesek, simogatóak, könnyedek. ÉS persze ez is kell, és szerencsére van is, mindünknek ilyen életszakasza, amikor megpihenhetünk a kihívások közepette. De csak jó, csak szerencsés, csak pozitív élet nem hoz fejlődést. Nincs közdelem, nincs kihívás. Semmi nem késztet arra, hogy változzunk, így a csak kizárólag jó lapot, eseményt, dolgokat igazából értékelni sem tudjuk, mert megszokjuk. Az jár nekünk. Ez a természetes.

A lényeg: nincs csak jó lap! Nincs csak jó konstelláció! Mindig van helyzet, amivel szembesülni kell vagy akadály, amelyet át kell ugrani. ÉS igen, a héten felmutatott viszonylag negatív lap, a küzdelem olyan tanítást hordoz, aminek megéléséből gazdagabban, bölcsebben jöhetünk ki.

Igazi nő, igazi férfi?

Kétség sem fér hozzá, hogy a tökéletesség korában élünk. Lehetőleg mindig és minden legyen tökéletes, különben jaj nekünk. Eme gondolatok a 625. olyan cikk olvasása után jönnek, amelyek pontokba szedik a) az igazi NŐ ismérveit, B) az igazi FÉRFI jellemzőit, C) egyéb kombinációk és bölcsességek arról, hogy hogy viselkedik az igazi nő és férfi.

Hogy ez engem miért zavar? Azon kívül, hogy hatásvadász, és nincs mögötte valódi tartalom, csupán újabb „mintát” szolgáltat ahhoz, hogy hogyan NE érezzük jól magunkat a bőrünkben. Hiszen a szerzők szerint az igazi nő tulajdonságai felsorolhatók 10,  (na, jó, van, aki 20-at is tud ) pontban, ha mégsem teljesülnek ezek a pontok z életedben,  nézz magadba, és lehetőleg azonmód dőlj  kardodba, hogy már megint valamit nem jól csináltál.

Szerintem pedig mindannyian igazi nők és férfiak vagyunk, az összes jó vagy rossz tulajdonságainkkal, hibáinkkal, kisebb bűneinkkel, és hál istennek nem lehet minket bedobozolni 10 vagy 20 pontba, mert sokszínűek, sokfélék és változatosan viselkedők vagyunk. Lehet, az egyik percben őszinték, a másik percben nem. Lehet egy nap utálatosak és undokok vagyunk, uram bocsá’ talán még csúnyán is beszélünk, a másik nap a legszebb és legboldogabb énünket mutatjuk, mert emberek vagyunk, mert keresők vagyunk, mert az életben élünk és nem egy álomban.

A lényeg, hogy mind keressük valahogy, valahol magunkat, és mindenki ott tart, ahol éppen tud, vagy akar, vagy jólesik neki. Ettől még igazi nők, férfiak, és egyéniségek vagyunk. Persze a fejlődés lehetősége mindig adott, de ekkor sem lehet besűríteni egy 10 pontos nyálas cikkbe, hogy milyen is az ember, ha tökéletes – a cikkíró szerint. Igen, jó ha dolgozunk magunkon, ha figyelünk a belső énünkre, de az nem egy lista alapján fog történni.

2017 hatásai numerológiai szempontból

2016 a 9-es szám jegyében a lezárás, az elengedés éve volt.  Ha mindent jól csináltunk, akkor szépen kisöpörhettük az életünkből a nem oda való dolgokat, ha pedig valamihez túlságosan ragaszkodtunk, akkor megtörténhet, hogy elvették tőlünk.

Most egy új ciklus kezdetén állunk. A spirál ismét beindul, s egy új, magasabb szinten fog nemcsak feladatokat kérni, de lehetőségeket is nyújtani.  Az 1-es év ennek fog megfelelni.

Az 1-es a Nap száma, s ezeket a kulcsszavakat tartalmazza vezetői képesség, irányítás, ambíció, intuíció, sikerre való képesség, széles baráti kör, intelligencia, őszinteség, lendületesség, dinamizmus, kisugárzás, eredeti ötletek, megismerések, úttörő jellegű projektek.

Tehát a mostani, 2017-es év folyamán lehetőséget kapunk az újrakezdésre, az újra tervezésre. Épp ezért fontos, hogy mindenképpen legyen valamiféle célunk, amivel nekivághatunk az alapoknak. A lehetőségek jönni fognak, csak oda kell figyelni rá. (ha nem figyelünk, akkor hiába vannak lehetőségek, elszalajtjuk őket)  Az 1-es energiája ötleteket, inspiráció  ad a vágyainkhoz,  valamint lelkesedést is ahhoz, hogy egyáltalán el merjünk indulni.  De ehhez nagyon pontos tervezés és célkitűzés kell.

2016-ban nem volt lehetőség repülni, most lesz rá mód.  Legyen az bármilyen nagy cél, el kell kezdeni kidolgozni lépésről – lépésre. És mert az egyes energia alapvetően azonnal és rögtön akarja vágyait az életben látni, ezért veszélyek leselkednek ránk a türelmetlenség, a kapkodás formájában. A béklyók és nehézségek visszahúzó súlya nélkül a könnyebbség érzésében áteshetünk a ló másik oldalára.

Ez az újrakezdés természetesen minden, számunkra fontos életterületen megnyilvánulhat, attól függően, hogy mely területeken akarunk változást látni. DE persze több területet is célba vehetünk, és dolgozhatunk rajta.

Hivatás területen a kulcsszó, a tervezés, a kitartás, és az alapos munka. Mivel az ötletek, az intuíció most égi ajándék lesz úgymond, ehhez társítani kell a földelést, mert a lelkesedés, az ambíció igencsak elvihet minket egy elképzelt, de kellően meg nem alapozott ideába. Ha nincs tervezés, a célok szétforgácsolódhatnak és a nagy tervekből csak füst és láng marad. Akár fix állásunk van, a magasabb pozíció vagy fizetés megszerzésére tett kísérleteink most valóra válhatnak. Ha pedig vállalkozásunk van, akkor sok olyan új ötlet születhet meg, amellyel sikerre vihetjük a vágyainkat.

Párkapcsolatainkat és egyben baráti kapcsolatainkat is új alapokra helyezhetjük az őszinteség, a bátor állásfoglalás és saját magunkkal szembeni tisztelet jegyében. Ha minden jól ment, akkor mostanra letisztult, hogy mit is akarunk, kit akarunk magunk mellé, illetve baráti körünkbe. 2017 lehetőséget ad arra, hogy a még nem tisztázott helyzeteket, kétes állapotokat most teljesen feloldja: vagy elszakítsa végleg, vagy magasságokba emelje. A kulcsszó itt, mint fentebb írtam: az őszinteség, és a felvállalás. Erre szintén lehetőséget ad az élet, csupán bátorság kell, hogy felvállaljuk akár egy konfliktus lehetőségét is. A konfliktus most mindenre választ ad. Ez a konfliktus nem feltétlen rossz. Hiszen, ha nem állunk ki azért amiben hiszünk, vagy nem mondjuk ki azt, hogyan tudunk együtt működni a kapcsolatokban, akkor hogy is lehetne egyenrangú kapcsolatokról beszélni? Mindenesetre az év bőségesen alkalmat ad arra, hogy kapcsolatainkat magasabb szintre emeljük az őszinteség segítségével. Persze, ez is választás és döntés kérdése.  Tehát a párkapcsolatainkban is elindulhat egy párbeszéd, egy minőségi ugrás, akik együtt maradtak, azok számára egy jobb, új kezdet lehetősége indul el. Akik pedig váltottak, egy újabb minőségű kapcsolatban ismerhetik meg önmagukat.

Ejtsünk szót a szinglikről is: ahogy a hivatás terén is írtam, ha hallgatnak a bennük megszólaló intuícióra, a belső hangra, akkor most van igazán esélyük új társat találni. Ha engedik, hogy az élet vezesse őket és kicsit nyitottabban várják a társat, akkor 2017 ebben is partner lehet.

Árnyoldalak: túlzott idealizmus, a realitás elvesztése, akarnokság, túlzott sietség, kommunikációnkban türelmetlenség és agresszió. Az egyes, a Nap jelében bizony benne van az agresszivitás is. Ha nem az általa elképzelt úton halad az egyén, a frusztráltsága megnyilvánulhat ilyen módon is.

Drága Olvasók Kívánok Nektek nagyon boldog Új évet! Vágyaitok teljesüljenek, és legyetek merészek, bátrak ahhoz, hogy 2017 a Ti évetek legyen!

Roni

Egy kis számvetés és köszönet!

A karácsony időszaka a sok izgalom, készülődés és felfokozott állapot mellett arra is alkalmat ad, hogy kicsit visszatekintsünk az évre, amely számomra rendkívüli gyorsasággal telt el.

2016 számomra a kihívások éve volt minden tekintetben. Azt hiszem, ezeknek a kihívásoknak elég szépen megfeleltem, napról napra gyakorolva a tudatosságot, a jelenlétet, és a céltervezést.

És mivel a 2016 az elengedés éve is, ezért pár dolgot szépen elengedtem:

  • hogy az emberek birtokolhatóak,
  • hogy más határozza meg az én értékemet,
  • hogy kevesebb lennék bárkitől is,
  • hogy mások visszajelzésére várjak,
  • hogy mindenkinek meg akarjak felelni
  • és azt hinni, hogy megválthatom a világot,
  • az elégedetlenséget

Persze az elengedésből még van mit tennem, de hát egy egész élet munkája lesz ez, mert mindig van min dolgozni, és mindig van hova fejlődni. De rettenetesen hálás vagyok, hogy megtaláltam az életcélom.

Szeretném nektek megköszönni, hogy itt voltatok, hogy olvastatok, hogy jártatok az óráimra, lelkesen fejlődtünk együtt, hogy bíztatok bennem és magatokban is.

Szeretném megköszönni a rengeteg embernek, akikkel napi kapcsolatban állok, hogy folyamatosan szeretet áramban élek általatok

Kívánok mindenkinek Áldott, boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Szeretettel: Roni

 

Év végi lezárások

Nagyon erős energiák működnek most. Átalakító, transzformáló energiák ezek, amelyek mindannyiunkat igénybe vesznek lelkileg, fizikailag, mentálisan. Ahogy a barátnőm mondta: a 9-es lezárás éve mintha most véghajrába kezdett volna, és mintha mindenkiből ki akarná préselni azt, ami már nem hozzá való, legyen az kapcsolat, szenvedés, tárgyak, események, emberek, vagy éppen betegség.

Csak kapkodom a fejem a hozzám érkező üzenetek, események, történetek kapcsán.

A múlt héten magam számára a Torony-t húztam, azt nem tudtam, hogy ez a Torony most körülöttem dől össze, és próbálok segíteni mindenkinek, beleértve magamat is. Az biztos, hogy kényszerítő erőkkel találkozunk. A tervek, a dolgok másképp alakulnak rendre, mint amit most várnánk, vagy amit elterveztünk. Soha máskor nem lehet jobban hallgatni Tolle tanítására, mint ezekben az időkben: elfogadni, ami van, és a jelenben lenni.

Jó, ha résen vagyunk, és őszintén szembenézünk dolgokkal, még ha fáj is, és elengedjük őket ebben a lezáró évben. 2017 már az új kezdeté, az 1-esé lesz, s mi tagadás, oda is kell majd az energia.
Az 1-es évről is fogok írni Nektek majd az év vége felé.

Segítség ? !

Többször szembesültem mostanában azzal, hogy az emberek zöme fél segítséget kérni.

Ugyanis, ha valaki segítségre szorul, akkor az egy gyenge ember, netán „hülye”, (idéztem); és egész biztos valami baj van vele, hogy nem tudja egyedül megoldani a problémáit.

Mindig elszomorít ez a hozzáállás.

Ha tanácsot kérek, akkor tulajdonképpen szemléletváltásra van szükségem. Ahogy Einstein is mondja: ugyanazon a szinten nem lehet megoldani a problémákat, ahol azok létre jöttek. Így amikor egy másik emberhez, egy tanácsadóhoz fordulunk, akkor erre a szemléletváltásra van szükségem, erre a tőlem független nézőpontra.

Időnként beleragadunk egy-egy élethelyzet megoldatlanságába, és a saját, unalomig ismert verzión kívül nem látunk más lehetőséget, vagy más gondolatmenetet. Így a helyzet sem változik, legfeljebb még rosszabbá válik.

Ez semmiképp nem azt jelenti, hogy baj van velem, vagy hülye lennék, így működünk mi emberek; így tehát jó dolog egy fixálódó probléma, vagy konfliktus esetén olyan embertől kérni támogatást, aki nincs érintve az én ügyemben, tehát teljes elfogulatlansággal tud tágabb nézőpontból új utat mutatni.

A tágabb nézőpont pedig óhatatlanul is tanulással és fejlődéssel jár. Arra késztet minket, hogy szélesebb legyen a látókörünk, és feladatok, gyakorlatok során meghaladjuk eddigi önmagunkat.

Nos? „Hülye”-e aki segítséget kér? 🙂

Hello november!

Újabb hónapot hagyunk magunk mögött a 2016-os évből. Rohamosan közeledik az év vége, a számvetés ideje, advent, karácsony, szilveszter időszaka.
A mai szabad napon két dolgot is javaslok nektek:

– emlékezzetek már nem élő szeretteitekre, és idézzétek fel a hozzájuk kapcsolódó legszebb emlékeket. Hálával és békével telten gondoljatok rájuk, mint olyan emberekre, akik segítettek azzá lenni, akik vagytok most.

csináljatok egy kisebb számvetést: hol tartok most? Mit tettem meg ebben az évben? Mi az ami miatt büszke lehetek magamra? Igen, dicsérjétek csak meg magatokat a sikerekért! Van -e még valami amit szeretnék befejezni, mire új periódusba érünk?

2017 számmisztikailag az 1-es szám, új kezdetek várnak ránk, de csak akkor tud segíteni nekünk, ha mindent lezárunk magunkban ami már nem szolgál, és szembenézünk az évünkkel, önmagunkkal.

Ha szeretnétek, írjátok meg kommentben a gondolataitokat!