Megfelelési kényszer fogságában

Profi megfelelő voltam. Ezt biztosan tudom. Közepesen sok év tapasztalatával köteteket tudnék regélni arról, hogyan lehet mindenkinek megfelelni, vagy legalábbis megpróbálni ezt. Akár órákat is adhatnék belőle, és simán meggazdagodhatnék belőle. De miért is lép fel a megfelelési kényszer?

Ami látszólag jó, nem biztos, hogy az

Mindezt azért tettem, hogy elfogadjanak, és szeressenek. A tapasztalat igazolni látszott a viselkedésem helyességét. Ha úgy tettem, ahogy elvárták, akkor minden rendben volt, igazán remek társaság, ember, stb vagyok. Azonban, ha elhangzott egy általam kiejtett nem szócska, vagy különvélemény, akkor már az egészből igencsak instabil állapot alakult ki. Akkor már nem én voltam a legkedvesebb és legaranyosabb ember, jöhetett a vád, s esetenként a bosszú is. Akárhogy is nézve megérte ez? Sikeresen tönkretéve önmagam szeretetét, elfogadását. Az önmagamba vetett hitet és kiállást.

Az egyéniség elvesztése

De, amiért e kérdés felmerült és e sorokat írom Nektek, egy olyan emberrel történő beszélgetés utáni állapotban vagyok, akit nagyon szeretek. Nem volt kellemes látni őt úgy, hogy teljesen megkérdőjelezte önmagát, az egyéniségét. Úgy érezte, hogy egyáltalán nem szerethető, semmire sem jó, és alkalmatlan arra, hogy őt elfogadják és szeressék. A hibát csak magában kereste, és zokogásba fúlva jutott el arra a pontra, hogy ő semmilyen társaságba és emberi közösségbe nem illik. Mindez azért, mert kedvesének legbelsőbb környezete nem fogadta be őt, irigységgel és meg nem értettséggel fordultak felé. Az én határozott, jellemes, csodálatos egyéniséggel bíró ismerősöm pedig most csírájában sem mutatta a felsorolt jellemzői egyikét sem.

Mindaz, ami Őt önmagává tette, eltűnt, és maradt a görcsös akarás és sírás. Mert hogy ő mindent megtesz a környezetében élőknek kritika nélkül, erőn felül teljesít.
Így nem nehéz elképzelni mennyire kimerül abban, hogy kitalálja mások mit várnak tőle, és lesse azokat a szeretetmorzsákat, amiket nem kap meg. A megfelelési kényszer bedarálja.

Nagyon is jól értettem őt. Mivel ugyanezeken a stációkon átmentem. Rutinos megfelelőként pontosan tudtam volna olyan tanácsokat adni, amivel ezt a mérleget átbillenti a maga javára. Mégsem ezt tettem.

Mindenki vágyik befogadásra, elfogadásra. Ez létezésünk egyik alappillére, hiszen társasági lények vagyunk. Persze az alapvető, normál alkalmazkodás, beilleszkedésre való képesség szükséges a mindennapjainkhoz.
De amikor már a teljes lelki alapok kezdenek széttöredezni, akkor fel kell tenni a kérdést: megéri-e?

Döntés szorításában

Megéri-e lemondani a belső igazságunkról? Megéri-e mindig más kedvét keresni? Alkalmazkodni más igényeihez, életstílusához, felfogásához?
Meddig rendelheted alá magad másoknak? És ami a legfontosabb, tisztában vagyunk-e ennek következményeivel?
Így ismerősömnek is ezt mondtam: ne rendelje alá magát csak azért, hogy elfogadják, mert az már feltételhez kötött szeretet. Szeretlek: ha….; de az valódi szeretet? És kell-e az a fajta szeretet? Akkor változzon, ha ő maga nincs már összhangban a saját lényével, és Ő maga akar változni. Az valódi, mély, és őszinte változás lesz.

2020-as év energiái

2020 a 4-es szám jegyében indul el. A Föld száma ez, így kulcsszavai közé az anyag, a munka, a szilárdság, a gyakorlatiasság, a tervezés, és a kitartás tartozik. A Tarotban a Császár lapja alá rendelődik, amely szintén hasonló analógiákat követve a korlátokat, a rendet, az anyagon való uralkodást jelképezi.

A megbízható 4-es szám

A négyes évében folytatnunk kell azt a munkát, amit az egyes és a kettes évében megalapoztunk, a hármas évében pedig megteremtettünk. Egy kis kitekintés arra, hogy hogy is keletkezik a 4-as szám: az 1 a teremtés maga, a kiáradás, a VAGYOK életérzés. A 2 már a dualitás, itt a „VAGYOK”, az egyes megtalálta a párját. Ebből lesz a 3, a kettő násza eredményeképpen. A 3-as évében bővültünk, váltottunk, vállalkozásokat, gyermekeket hoztunk létre, terveket csíráztattunk ki. Kapcsolatokat teremtettünk magunk köré.

A 4-es évében a feladat mindezen dolgok megtartása, gondozása, ápolása lesz. Elindított terveink akkor lesznek maradandóak, ha kitartóan és rendszeresen gondozzuk azt, amit megteremtettünk.

Szakmailag:

A létrehozott célokat most keretbe, rendszerbe kell foglalni. A könnyed teremtés éve után most bizonyítanunk kell szakmai hozzáértésünket. Az eddig megszokott könnyed kommunikációval elért sikerekkel szemben most a precizitás kap szót.

Helyezzük a hangsúlyt az alaposságra, a bizonyíthatóságra. Mutassuk meg, hogy a céljaink reális alapot képeznek.

A növekedés most nem a szerencsén, hanem a kitartó, precíz munkán múlik.

Előnyben lesznek azok, akik vérében van a stratégiai tervezés. Az év folyamán akkor fogunk révbe érni, ha a szilárd logika mentén visszük a dolgainkat. S bár jelen sorok írója ezt annyira nem szereti, de a mérések nagyon fontosak lesznek. Számok, kimutatások, bizonyítékok alapján alkotnak képet rólunk: munkánkat elsősorban a tettek, és a látható nyomok alapján fogják megítélni. (míg a hármas évben elég volt a jónak látszani, elég volt kommunikálni magunkról).

Tervezni, rendszerezni akarunk!

Tehát összegezve: sokkal több kitartásra és rendszerre lesz szükség. Az időmenedzsment, a feladatok rendszerbe ágyazása lesz fókuszban. A felesleges körök futtatása, és az időrabló folyamatok leépítése szükségessé válik. A 3-as évben a kommunikáció kívánatos volt. Most ezt az eszközt sokkal tudatosabban kell használni! A kommunikáció ideje/helye fontosabb lesz, és persze a stílusa is. A könnyed stílus helyett megfontolt, határozott cselekedetekkel érhetünk el sikereket.

Munkánkban most a látható eredményeket várják el, ehhez pedig az összeszedettség, a komolyság, a megbízhatóság attitűdjeit kell felhasználnunk.

Fontos, hogy sokszor ütközünk majd akadályokba, legalábbis az előző évekhez képest ez lesz a benyomásunk. Ne essünk kétségbe és ne adjuk fel hamar a dolgainkat! Az apró lépések művészetének gyakorlatba való átültetését, ennek megtanulását kapjuk feladatul. Tesztelve leszünk, hogy mennyire vagyunk képesek megdolgozni a jutalomért: hajlandóak vagyunk-e az ajándékba kapott lehetőségekért tenni is.

Válogatott közösségek

Magánélet, szórakozás:

Míg az előző évben könnyen kapcsolódtunk, és sok új ismeretségre tettünk szert, bővelkedtünk a szórakozási lehetőségekben, a 4-es év a visszavonulást, a mennyiségből a minőségbe való átkapcsolást kéri.

Rendet teszünk a viszonyainkban, kapcsolatainkban. Leépítésre kerülnek a felszínes viszonyaink, és előtérbe hozzuk az értékes, az előre mutató kapcsolatokat.

Nagy közösségek helyett a kisebb, meghittebb társulásokat választjuk, ahol inkább lehetünk önmagunk, és ahol nagyobb biztonságban nyilvánulhatunk meg. Olyan embereket keresünk, akikkel kölcsönösen támogatjuk és megtartjuk egymást.

A szórakozás terén is a minőség keresése lép életbe. Talán több kedvünk lesz az olvasáshoz, a színházba járáshoz. A felszínesség leépítése itt is igaz lesz. A kevesebb több! – mottóval megválogatjuk a programjainkat.

Értékek nyomán

Tanulás:

Ez az év is kedvez a tanulásnak: mivel koncentráltabbak, és figyelmesebbek vagyunk, ezért hajlandóak leszünk a lényegre figyelni. A tanulás szempontjából válogatunk: a 3-as évben hajlamosak voltunk mindenbe belekapni, mert minden érdekesnek tűnt. A 4-es év a gyakorlatiasság éve, ezért olyan tudásanyagokat keresünk, amelyek hasznosak számunkra.

Pénzügyek:

Pénzügyeinket megfontoltabb módon kezeljük. Tudatosabban és óvatosabban költünk, és ez mindenképp ajánlatos is!

A pénzünket nem dobjuk ki felelőtlenül, hanem átgondoljuk, hogy szükségünk van-e az adott dologra, avagy le lehet mondani róla.

Jó időszak tartalékot képezni, és ajánlatos is erre törekedni.

Összegzés

Összességében most sem kell lemondanunk a kellemes és jó energiákról, hiszen a 4-es év mindenkit támogat, aki hajlandó a kitartó munkára, hajlandó energiát belefektetni azért, hogy az év végén learathassa a babérokat. Ha jól dolgoztunk, akkor 2021-ben magasabb szintre léphetünk, immár olyan készségekkel felszerelkezve, mint: tűrőképesség, állhatatosság, kitartás, és alaposság.

Ps: lesznek olyan értelmezések, amelyek a 2020-at dupla kettesként fogják elemezni, mintha kettes szám megnövekedett energiája lenne. Vagy olyan értelmezésre is számíthatunk, ahol 22-es mesterszámként közelítik meg. Mindenben lehet igazság, én az addikció módszerével és az évek egymás utáni linearitásának szemléletmódjával dolgozom. Arra alapozok, hogy az évek hatásai egymásra épülnek. Így nem lenne helyes 3-as év után visszaugrani a kettesre.

Köszönöm, hogy elolvastátok, ha tetszett, megköszönöm, hogy forrással megosztjátok!

Elengedés 3: Függőségből a szabadságba

Folytatjuk az elengedéssel kapcsolatos írás-sorozatot, mert nagyon sokan vannak párkapcsolati függésben. Ami valójában nem is párkapcsolat, de mégis egy adott személyhez kötik magukat, aminek hozadéka a kisebbségi komplexus, az örökös szenvedésérzés, és a boldogtalanság.

Csak Te, senki más…

A görcsös ragaszkodás automatikusan ellenérzést, menekülési vágyat szül. Amíg igazán görcsölsz azon, hogy a Tiéd legyen valaki vagy valami, egész egyszerűen nem tud megérkezni, sem pedig Nálad maradni.

A görcs ugyanis negatív teremtés. Azt sugallja, nem vagyok elég jó neked, ezért aggódom, félnem kell, mert nem vagyok jó a számodra.
Így aztán a kisugárzásom ezt fogja üzenni: mindenáron ragaszkodom hozzád, nem érdekes, ha Te nem akarod. Ez a kisugárzás persze a másikat taszítja, mert energiát vesz el: nem önálló lényként definiáljuk magunkat, hanem olyan embernek, aki akkor boldog, ha az a másik jelét adja annak, hogy ő létezik.

Amíg erőből bizonygatjuk, hogy milyen nélkülözhetetlenek vagyunk, úgy halványul el minden erényünk, minden olyan tulajdonságunk, amely valóban pozitív bennünk.

A „túl sok a jóból” szólást mindenki ismeri. Ha túl sokat adunk, egy idő után méreggé válik, legyen az bármilyen egészséges dolog is.
Így a görcs lesz a kapcsolatok halála, mert az egyensúly hiánya miatt nem tud a másik ember annyit adni, amennyit én kérnék tőle. Így megjelenik a bűntudat, aminek több fokozata is van.

Szeretlek vagy birtokollak?

Ha azon fáradozom, hogy te legyél a napom, a holdam, a csillagom, a mindenem, és téged szolgáljalak, mindezt ragaszkodásból, (mert én, látod, szeretlek!), akkor nem engedem a másiknak, hogy ő annyit adjon magából, amennyit ő szeretne. Kialakul a neheztelés, a vádaskodás is… bezzeg én…

Ha a másiktól várom a visszaigazolást, akkor nem szeretem, csak birtoklom.

Akkor az a célom, hogy Ő boldoggá tegyen engem, úgy ahogy én akarom. Ebben nincs szeretet, nincs kapcsolódás.
Ez csupán az az érzés, hogy ő ott van, ettől én boldog vagyok, akárha az enyém lenne a játékmackóm. Ebben az is benne van, hogy eltűröm, ha bánt, ha sérteget, ha megaláz, hiszen, ő az enyém, így bármi áron meg kell tartanom. Ha ez az ára, megfizetem.

Egyensúlyt teremteni

Ha valahol nincs egyensúly, akkor az első lépés ezt visszaállítani. Ha már nem lehetséges, akkor el kell engedni. Elengedés után, ha visszaállítod az önbecsülésed, akkor elképzelhető az is, hogy visszatér, amit elengedtél. A belső nyugalom az, ami visszaállítja a vágyott állapotot. A görcsös akarás soha.

A megbocsátás útján

A megbocsátás kérdése merült fel a hétvége során. Megbántottak minket, megsértettek, belegázoltak a lelkünkbe, fájóan forrongunk, égünk. Legszívesebben beolvasnánk, elküldenénk melegebb éghajlatokra az illetőt, de sokszor mégsem tesszük, inkább magunkat kínozzuk a haraggal.

Átélések

Fontos tudni, hogy nem lehet mindig, mindenből azonnal kimászni. Szükség van a lélek számára arra, hogy egy-egy folyamatot teljes mélységében megértsen, és megéljen.

Ha ez fájdalmas, akkor is. Mert csak a fájdalmon keresztül lehet eljutni oda, hogy ezt nem akarom, hogy ez nekem nem jó, nem épít, csak rombol.
Igen, éljük át ezt a haragot, ne nyomjuk el! Ha nincs lehetőségünk arra, hogy megvédjük magunkat, hogy kikiabáljuk magunkat, akkor sok módszer lehetséges arra, hogy a fájdalmat kiizzadjuk magunkból. De először is nagyon fontos, hogy engedjük meg magunknak a harag érzését! Ne legyen emiatt lelkifurdalásunk. Tudatosítsuk, hogy hogy csak egy időszak, olyan, mint egy mély gyász-időszak, amely átélése után lehet hozzáfogni a munkához.

De ez a gyász időszak rendkívül fontos az ember életében. A világunk nem hagy teret a szenvedéshez, mert nem illik. Nem illik rosszul lenni, nem illik panaszkodni, nem illik bánkódni, haragudni végképp nem illik, hiszen gyerekkorunkban is ezt tanították nekünk.

Megbocsátás más szinten

Tehát ott vagyunk, hogy jól kitomboltunk magunkat, átadtuk magunkat a haragnak, megéltük, és megfogalmaztuk, hogy ez nekünk bizony fájt. Most következik a tudatosítás.

Először is: nem vagyunk különálló egységek. Higgyétek el, minden, amit teszünk, és még akkor is, ha nem személyesen tesszük, eljut a másikhoz. Ez kicsit félelmetesen hangzik, de mégis így van. ( mit gondoltok, miért működik az ima, a fohász, és az átok is? )

Nem, nem átokra hívlak benneteket. Inkább belső kimondására a fájdalomnak: Lehet ez meditációban történő megidézés: aki olvasta az Ízek, imák, szerelmek könyvet, talán emlékszik rá, hogy Elisabeth úgy bocsátott meg meditációban a férjének, hogy fizikailag nem volt jelen.

Lehet írásban. A papír sok mindent elbír, és nem véletlenül tartják az írást régóta gyógyításnak, terápiának. Hiszen mindent, amit kiadunk magunkból, lelki úton, az a papíron fizikaivá válik, élővé válik. Annak, akinek szánjuk, az energiája végig velünk van. Bátran próbáljátok ki!

Sokszor hasznos a párna módszer. A párnát felhasználva lehet az indulatáttételt kiadni sérülések nélkül. Sok esetben volt ez már hatásos elengedő technika.

Ne fél szívvel!

Bármit választotok, tegyétek teljes szívvel. A kiadás az, ami megszabadít attól, hogy magatok ellen forduljon a harag.

Ne feledjétek, mindig legyetek fontosak magatok számára!
Ezt egy olyan ember írja, aki évekig, elnyomta önmagát, hogy másoknak jó legyen. Tökre unom. Szóval legyetek fontosak magatok számára, és önmagatok érdekében lépjetek túl rajta – akkor, ha átéltétek a bánatot.

Ne feledjétek azt sem, hogy mi hányszor bánthattunk meg embereket, amikről nem is tudunk talán. És azt se, hogy mindenki a jelenlegi tudatállapotát éli, és aszerint cselekszik. A mi feladatunk egy lehet:

  • – olyan emberekkel kapcsolódni, akikkel kölcsönösen értéket adunk egymás számára ( egy ilyen emberrel meg is lehet beszélni a konfliktust is, feloldozás is kérhető-adható);
  • – eldönteni, hogy kinek adom az életenergiám? A harag nagyon lecsapol. És mivel az időnk korlátozott, egy olyan ember, aki megbántott, nem érdemli meg a véges energiám. A harag energiát gerjeszt, tőled el, és a másikhoz távozik.

Remélem, hasznos volt, várom a visszajelzéseket!

Szeretetnyelv

Sokszor gondoljuk azt, hogy a társunk, barátunk, szüleink nem szeretnek minket s ez elég sok konfliktust okoz a különféle társas kapcsolatainkban.  

Tanult minták mentén

Az emberek azonban különbözőek, tanult mintáik szerint reagálnak a világra, s szintén e tanult minták mentén mutatják ki szeretetüket is. Amikor vádaskodunk, ítélkezünk, hogy a másik ember nem szeret eléggé, gondoljuk át, hogy biztos így van ez? Egész biztosan nem szeret a párom, a barátom, az anyukám vagy az apukám? Vagy csak nem úgy szeret, ahogy mi elvárnánk? Gary Chapman 5 területre osztotta fel azt, hogy milyen módokon közölhetünk és várhatunk szeretetet.

Szeretetnyelvek

Az öt szeretetnyelv a következő:

  • Elismerő szavak
  • Minőségi idő
  • Ajándékozás
  • Szívességek
  • Testi érintés

Ismerd fel!

Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebben hat ránk az összes többinél. Ez a saját életemben is igaz, felismertem, hogy a párom teljesen más szeretetnyelvet beszél, mit én, s bizony időbe tellett, míg elfogadtam, hogy nem arról van szó, hogy nem szeret, hanem másképp szeret.

Érdemes felülvizsgálni kapcsolatainkban, hogy mi milyen nyelvet beszélünk, s a társunk mit értékel tőlünk. Látványosan javíthatunk a kommunikáción és a kapcsolódásaink minőségén, ha ezt megvizsgáljuk, és átértékeljük magunkban.

Ti milyen szeretetnyelvet beszéltek? 

A következő írásokban egyenként is átvesszük őket.

Elengedés 2.

Általatok kérve: még mindig fontos téma az elengedés: a múltkor írtam erről, itt tudjátok elolvasni, de vesézzük ki tovább. Most a személyek elengedéséről írok pár sort, főleg párkapcsolati szemszögből.

Az EGO és játszmái

Az elengedés legtöbb esetben nagyon erősen összefügg azzal, hogy az „enyém” , „nem voltam elég”, „nekem mondott nemet”, „én, nem kellek” – van egy pont, amikor az ego rendkívül erősen bekattan egy bizonyos személyre. Nem is a személy maga az érdekes, hanem a hozzá kapcsolódó játszmának a lényege. Tulajdonképpen az elérhetetlenség mindig bekapcsol valamit, és ha pillanatokra megszerezzük annak az embernek a figyelmét, aki felé a csápjaink kinyúltak, energiát adtunk-vettünk, akkor megtörténik egy berögződés.

Igen, tudom, ez elég kiábrándítóan hangzik. De valójában, amikor a másiknak nem kellünk eléggé, amikor benne ragadunk helyzetekben, amikről a tudatalattink is ordítja, hogy ez nem az, amit érdemlünk, akkor az egónk csodás játékával játszadozunk. Mert ez nem szerelem, sem nem szeretet, még akkor sem, ha a kliens azt hajtogatja, hogy az.

MAJD HA…

Hogy majd ha… ezt meg ezt teszem, akkor szeretni fog. Majd ha így öltözöm, így viselkedem, akkor szeretni fog. Lényegében lemondunk magunkról, és hozzákötjük magunkat a másik emberhez: itt vagyok, tégy velem, amit akarsz, csak tégy boldoggá egyúttal. Igazából, ha képes lenne az ember egy ilyen játszmában kívülről látni magát, meglátná, hogy ez nem valódi szeretet-szerelem, és leginkább önmaga felé nem valódi ez a szeretet. Mert lemond önmagáról, nem tiszteli magát, nem figyel a jelzésekre, amit a teste ad boldogtalanság jeleiben, és a társa ad figyelmeztető mondatokban, tiszteletlenségben, stb….

Az igazi kapcsolatok lényege az egyenrangú energia adás-kapás, figyelem, törődés, szeretet. Kölcsönös érdeklődés, szabadság. A szabadság nagyon fontos! A valódi kapcsolatok nem kötnek meg abnormális módon.

FIGYELNI ÖNMAGUNKRA

Mindezeket nekem is meg kellett tanulni olyan kapcsolatokból, ahogy bepörgettem magam a szerelem érzésébe, és annak érzésébe, hogy nem tudom elengedni. Igazából sosem a másikat nem tudjuk elengedni, a hozzá fűződő gondolatminta, borzongató érzést, hogy Ő az…. nem Ő az, mi tettük Ő-vé. Ha Ő lenne, akkor együtt lennénk, és kölcsönösségben gondolkodnánk egymásról.

Az elengedés nem más mint felismerni azokat a gondolatokat, amelyekkel függőségben tartjuk magunkat. Amellyel bebörtönözzük magunkat egy szűk cellába, lenyeljük a kulcsot, és közben várjuk a megmentőt. A megmentők mi magunk vagyunk.

Karma vs. szabad akarat

A legtöbbször a karma és szabad akarat a kérdésébe futok bele, amikor tanácsadásra jönnek, és/vagy beszélgetések során. Nehéz elfogadnunk, de nem vagyunk egy szinten! Minden ember különböző lehetőséggel, képességgel, háttérrel születik le ebbe a világba.

Választott élet

Az asztrológia pontosan ennek a keresztmetszetét mutatja meg. Vagyis az életterv megélése az kötött. Ha nincs az életfeladatunkban gazdagság, család, vagy gyerek – pusztán azért, mert mi magunk választjuk ezt a köztes létben, akkor nagy valószínűséggel nem is valósítjuk meg. A nagy valószínűség azt jelenti, hogy lehetőséged van kiszabadulni ebből, azonban a tapasztalást akkor későbbre helyezed.

Az asztrológiai képlettel le van írva, hogy milyen pályán mozogsz, és milyen tapasztalásra van szükséged. Ezen belül viszont szabad vagy.
Te határozod meg, hogy a tapasztalást magát milyen szinten éled meg. A klienseim és olvasóim közül, kevesen, de tudják, hogy az én karmám, a hallássérülésem. Ez a tény bizonyos keretek közé tesz. Elviekben bármit elérhetnék, gyakorlatban mégsem, hiszen van egy korlát, ami meghatároz. Például a teljes hallás szükségességét igénylő munkákban nem tudnék kiteljesedni. Vagyis van egy olyan tapasztalat, amely alól nem tudok kibújni. A kirekesztést és az előítéletet meg kell, hogy tapasztaljam, azért, mert valamikor, valahol ez hiányként jelentkezett nálam.

Belül tudod…

Mindannyiunknak van ilyen választása, tapasztalása, ami csak teljes elfogadással működik. Legtöbben tudtok is róla:

ez az a nyomás, amivel mindig szembesültök, ami a legjobban fáj, amit a legjobban meg akartok változtatni és nem igazán sikerül.
A karma részét itt érzitek a legerősebben.

No, mármost, ha ennek a feladatnak a tudatába kerülünk, akkor lehetséges az, hogy elfogadjuk a feladatot, és a teljes elfogadás a mellett, hogy beengedjük ezt a tapasztalást, hoz engedményt a vágyott állapotba.

Mondok egy példát: ha az álmunk a gyerek, és az élet minden eszközzel megakadályozza, hogy legyen, akkor időnként az élet nagyon is jót akar. Mert ki lehet harcolni ezt, de a büntetés jár vele. Van egy kliensem, aki kiharcolta ezt az életében, lombikkal és mindennel. Fogyatékos gyermeket kapott, így nem azt az anyaságot éli, amire a szívében vágyott. Nem lehet az az anyuka, aki szeretett volna.

Azonban ha elengedi és megérti, hogy ez számára egy tapasztalás, egy választott létforma (amelyet okkal választott a köztes létben), akkor megkapja ezt a szerepet máshonnan:
pl. egy szomszéd gyermekkel való különleges kapcsolattal, vagy óvó néni lesz, vagy nyit egy családi napközit… a lehetőségek itt is végtelenek. Nem saját a gyermek, és más a kapcsolat is, de az elfogadás behozza ezt a tapasztalást, így részlegesen megvalósulhat a vágy. A karma így ad szabad akaratot.

Mindennek oka van!

Ugyanígy okkal választunk családot, bőrszínt, hazát! Okkal olyan a szülőnk, amilyen. Tudjuk, kit akarunk. Tudjuk, milyen megélésre van szükségünk.

Fontos még azt tudni, hogy a feladatot teljesíthetjük alacsony, vagy magas szinten.
Mondjuk, vezetői feladatunk van az életben: lehetséges az, hogy egy bűnbanda vezetője leszünk, vagy az is, hogy egy vállalkozást irányítunk eredményesen. ÉS ennek a két végletnek a köztes árnyalatai is élhetnek. Vagyis az, hogy mit akarunk, az teljes egészében minket jellemez, rólunk szól. A vezetéssel lehet megélni a hatalommániát, ami a negatív szint, vagy épp a támogatást, az útmutatást az embereknek, ami a pozitív szint. Vagy ha feladatunk az anyaság megélése, akkor választható a teljesen uralkodó típusú anya szintje, aki nem hagyja élni a gyerekét, és általa lélegzik, teremt magának életet, VAGY egy támogató, segítő anya, aki elősegíti a gyereke karrierjét, mert mondjuk, viszi úszni, edzésre, vagy foglalkozik vele. Így áldásként fog visszaköszönni számára az anyaságból eredő megélés, mint siker, szinte észrevétlenül.

Tehát összegezve: van keret, amit mi választunk. A kereten belül viszont a legmagasabb szintű megélés megtapasztalása a cél. Ezt szabadon eldönthetjük, hogyan visszük végbe.

Engedd el – oké, de hogyan?

Arra kértek, hogy írjak az elengedésről, mert sok helyen olvasnak erről, de nem tudják, hogyan kell ezt tenni. Valóban sokszor beszélnek a spirituális térben erről a folyamatról, mint a továbblépés fontos részéről.

Mint egy lufi?

Általában a múlt kapcsán jön szóba, de a jelen viszonyok közt is felmerül: engedjük a múlt fájdalmát, engedjük el a félelmet, engedjük el a párunkat, a szerelmünket, a jelen helyzetet. Rendben, de még mindig ott lóg a hogyan?

Itt most visszatérek a tegnapi Telihold-elemzésnél írt megértésre. Ugyanis a megértés lesz a kulcs az elengedés helyett. Az elengedés szónál bár alkalmazunk technikákat, képi megjelenítést arra, amit szeretnénk elengedni. Így például szóba jöhet a meditáció, esetleg írásos folyamatok lehetőségével, mégis: megfoghatatlan. Mert mit is engedsz el? Azt, ami hozzád tartozik? Ami az életed része? Ami szükségszerűen azzá tett, ami ma vagy?

Használd a kognitív képességeid!

A megértés közelebb áll ehhez a folyamathoz. Amikor megérted valaminek a háttér okát, vagy épp annak az embernek a tüneteit, gondolkodásmódját, miértjeit, aki bármit is tett, vagy nem tett, (vagy épp most teszi), akkor bele tudsz helyezkedni a folyamatba. Az ilyen módon gyakorolt megértés-elfogadás közelebb áll a feloldáshoz, ami az elengedéshez szükséges.

És itt gyorsan le is írom, hogy

az elfogadás NEM beletörődés, pláne nem feltétel nélküli megbocsátás,
és azt sem jelenti, hogy a helyzet jó lenne. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az ész, ráció segítségével megvizsgálom a helyzetet, és ennek tudatában hozok meg önmagamra vonatkoztatható döntéseket.

  • Vagyis felismerhetem, hogy az adott dolog a múltam része. Nem tudok már változtatni rajta. Nincs hatalmam az események megváltoztatása felett. Ezért önmagam miatt látom át a helyzetet, önmagam érdekében döntök úgy, hogy nem adok neki több energiát.
    Felismerem, hogy a harag, düh, önsajnáltatás nem visz előre: a múltat nem változtatja meg, a jelenen pedig nem segít.
    Így megértem azt, hogy ennek valamiért szükséges része volt az életemben, még akkor is, ha nem látom világosan az okát.
  • Beláthatom, hogy a jelen helyzet, amely fogva tart, miattam is létrejöhetett. Nem biztos, hogy így van, de lehetséges megnézni, hogy mennyiben járulok hozzá ahhoz a helyzethez, ami most fogva tart.
    Miért nem merek kilépni? Mi az amit folyamatosan újra és újra teremtek?
    Ha a megértés folyamatával, ezt is észérvek mentén végig visszük, könnyebb a megoldásra is fókuszálni. A minket oldó bilincsek pedig észrevétlenül lazábbak, és lazábbak lesznek. Így az elengedés is megvalósulhat.

Nem csettintésre!

Nem állítom, hogy nem kell ehhez munka. Dehogynem. De sokkal könnyebb egy ilyen folyamaton átenni, mintha csak annyit írnak: engedd el.

Az is igaz, hogy kell erő ahhoz, hogy kilépjünk a drámából magából.
Sőt, talán ez az első és legfontosabb teendő: kilépni abból a szerepből, amiben vagyunk, és amit olyan szépen, folyamatosan újra és újraalkotunk magunknak.

Hogyan működnek a lapok?

Kép mint üzenet

A vizualitás, a látvány mindig előbb van, mint maga a szó. A képeken látható jelentés sokkal többet ad vissza és mutat meg az ember belsejéből, mintha szavakkal mondana el bármi leírhatót. Ha az ősi barlangrajzokra gondolunk, akkor ott is megnyilvánul az, hogy a képi elemben ábrázolt történet milyen mélységes mély lelki tartalmat képes visszaadni. a későbbi korok művészetében pedig egyértelműen látjuk, hogy az alkotás (kifejezés) módja jellemzi az embert is.

Csak egy kis szórakozás?

Hogyan kapcsolódnak ide a Tarot kártyalapok? Hiszen azok csak gagyi jóskártyák, nincs további értelmezésük. Sokak fejében megfordul ez a gondolat. Nem is tévedhetnénk nagyobbat. Ha a kártyákkal dolgozunk minden esetben a képi elemre hagyatkozunk. A tudatalatti fogalmával mindenki tisztában van, igaz? Így tehát ha a lapokat hívjuk segítségül, gyakorlatilag a képi elemek segítségével merülünk le önmagunk mélységeibe. Persze megtehető ez másképp is: lehet pszichológushoz járni, lehet drámafoglalkozásra járni, lehet asztrológiával foglalkozni (erről írok majd később). Sokféleképp megközelíthető a lélek.

Egyetlen kérdés van bármilyen módszer használata során: bajban vagyok, hogyan tovább?

Hogyan működik?

A kérdés megválaszolásakor a Tarot esetében a képi elemet hívjuk segítségül. Legtöbben tudjuk, hogy kapcsolatban vagyunk mindennel  – és ennek a kollektív tudattalannak van közös üzenete. Egy-egy képábrázolás azonos jelentéssel bír majdnem minden kultúrkörben. Így, amikor a Tarothoz fordulunk, akkor ehhez az egyetemes tudáshoz nyúlunk vissza. Az is igaz, hogy minden tudás bennünk van. Csak elfelejtjük, nem használjuk. Ehhez kell a segítő, azaz valaki aki nemcsak a lapokat érti, hanem Téged is.

Nézzünk másképp!

Amikor segítséget kérünk, tulajdonképpen csak olyan lapkombináció jöhet létre, ami Neked szól. A Te sajátos, egyedi üzeneted nyilvánulhat csak meg, senki másé. Ha ugyanaz a kombináció létrejönne, az üzenet akkor is teljesen sajátos és egyedi. A coach kártyák erre a legjobb bizonyíték. Nincs egy azonos képkártya, amely ugyanazt a tartalmat adná vissza a húzónak, mint egy másik embernek.

A Tarot tehát a benned lévő kérdésre ad választ, és ad egyedi jelentést. Egyet viszont ne feledjünk: az üzenet befogadása és a javaslat megfogadása már teljesen egyéni téma, és független a segítőtől.

Az írás teljes egészében saját, megosztása csakis forrásmegjelöléssel lehetséges!

6 dolog, amivel ingyenesen segítheted a fejlődésed

Fejlődés ingyen? Lehetséges! Sokszor kapok kritikát arra vonatkozóan, hogy miért kerülnek pénzbe a szolgáltatásaim. Ez majd egy másik cikk tárgya lesz, de most azoknak szeretnék segíteni, akik úgy érzik, ingyenesen szeretnének előbbre jutni, fejlődni és nincs lehetőségük/kedvük fizetni. Mégis felteszik azt a kérdést: változni akarok, mit tegyek? A rossz hír az, hogy nem vagyok varázsló és nem tudok két perc alatt csodát tenni senki életében. Akkor tudok segíteni, ha önmunka, (önkritika!), és fejlődésre való elkötelezettség van. ÉS ez rossz hír azoknak is, akik csak ingyenesen szeretnének előbbre jutni, mert itt is van idő és energiabefektetés.

A változás és fejlődés lehetőségei

Semmi sincs ingyen, valójában. De nézzük csak a listát, mit lehet tenni:

  1. Olvass! Az olvasás ma már nem kell, feltétlen luxus legyen. Ha fejlődni szeretnél nincs más megoldás ez az első, legfontosabb és alapvető lépés. Kérj kölcsön könyveket, járj könyvtárba (igen, idő ez is, elhozni, elolvasni és még vissza is kell vinni). Rengeteg könyv letölthető az interneten is, de csatlakozhatsz csoportokhoz is, akik a tanfolyamok töredékének áráért eladják a számukra már nem szükséges könyveket. Csak az olvasás segít a nézőpontok tágításában, és a szemlélet fejlődése terén.
  2. Keress ingyenes tartalmakat! Rengeteg ingyenes tartalom van, amellyel előbbre tudsz lépni. Ezeket neked kell megkeresni, rászánni szintén az időt. Volt olyan hölgy, aki azt is elvárta volna, hogy ezeket én gyűjtsem össze, és adjam át számára. Ezt neked kell megtenni, hiszen a Te fejlődésed, a te vágyad.
  3. Csináld a feladatokat! Ha találsz a fentiek közül (olvasás, ingyenes tartalom), bármit is ami számodra hasznos, csináld végig! Egyébként az ingyenes feladatoknak legtöbbször ez a hátulütőjük. Nincs áldozat (idő, energia) hozva érte, ezért legtöbbször nem is veszik komolyan.Ha  viszont tényleg fejlődni szeretnél, nincs más megoldás: CSINÁLD! Tedd bele az energiát, időt, lelkesedést, és vidd végig a folyamatot, amit kérnek tőled.
  4. Felejtsd el a múltadra, jelenedre való hivatkozást, hogy mi miért nem megy. Ha már szeretnél valamit, TEDD MEG! A legnagyobb akadály a célod és közted mindig is Te leszel. Ha legyőzöd önmagadban, a fejedben lévő folyamatos negatív kisördögöt, akkor már beljebb vagy. Még egy rossz hír: ez élethosszig tartó munka, nem pár napos gyakorlat.
  5. Hagyd abba a külvilágra való figyelést, és vádaskodást. Figyelj önmagadra és a közvetlen környezetedre. Ne pocsékold az erőd azzal, hogy mást hibáztatsz, kormányt, szomszédot, rokont és az életet gyalázod. Törődj azzal, ami van, és azt fejleszd. Senkinek nem segített még előrejutni a folyamatos morgás és hibáztatás. A fejlődés nem ezen az úton érhető el.
  6. Segíts! Segíts Te is másokon, önzetlenül és névtelenül. Tökmindegy, hogy mi ez, a lényeg az, hogy adj Te is, elvárások nélkül. Ennek nem kell pénznek lennie, mielőtt még jön az, hogy nekem sincs! Adj figyelmet, törődést, barátságot, szeretetet, egy jó szót vagy kérdést!

Sok sikert Nektek a fejlődésben!