Önismeret – és ami mögötte van

Milyen az igazi önismeret? Mikor mondhatjuk, hogy valóban ismerjük önmagunkat, és mikor nem? Jó-e az nekünk, ha egyáltalán rendelkezünk ebben a témában jártassággal? Megkönnyíti-e az életünket?

Önismeret-másoktól

A legtöbb ember, amikor az önismeretre terelődik a szó, magabiztosan vágja rá, hogy ismeri önmagát. Amikor megkérjük, mutassa be, ki is ő, akkor felsorolásban, egymás után szerepelnek ilyen jelzők: magabiztos, gyenge, okos, szép, erős, határozott, boldog, boldogtalan, küzdő, stb.

Pedig ezek csupán különálló szavak, amikkel valaki bemutatja önmagát. Ráadásul

legtöbbször a mások által kapott jellemző szavak lesznek ezek. Ez utóbbi azért fontos, mert leginkább a külvilág által érkező visszajelzésekből rakjuk össze önmagunk egyéniségének darabjait. Nem meglepő ez, hiszen a gyermekkorban az identitás kialakulásakor csak erre tudunk támaszkodni.

A családból érkező visszajelzések határozzák meg, hogy milyennek látjuk önmagunkat. Később ez kibővül a közösségi terekkel: óvoda, iskola, baráti viszonyok.

Helytelen gyakorlat

„Jó” szokás szerint, a dicséretet nem osztják könnyen, ugyanis ez a helyes, az elvárt, a megszokott. Annál könnyebben érkezik a kritika, a negatív visszajelzés. Mintha mindenki imádna kijavítani másokat, és nincs is jobb érzés, mint megtalálni embertársunkban a gyarlót, a gyengeséget, ezzel is segítve az egót önmagunkkal kapcsolatos értékelésben. (ez is az önértékelés egy kevésbé jó formája).

Tehát: negatív jelzőket nagyon sokszor kapunk: rendeltlen, hanyag, ügyetlen, béna, buta, lusta, és így tovább a végtelenségig. Ezek megragadnak, és önismeret címszóval valamilyennek bélyegezzük magunkat. Ez természetesen a pozitív jelzőkkel is így van, csak ezek tartóssága és nyoma sokkal kevésbé marad meg, mint a másik oldalé.

Helyes gyakorlat

Ha ismerni szeretnéd magad, akkor támaszkodj az önmegfigyelésre, és a mindennapok éles helyzeteiben alkalmazott gondolataidra, megoldásaidra helyezd a fókuszt! Figyeld meg, hogyan küzdesz meg egy-egy helyzet kapcsán az eseményekkel. Milyen reakcióid vannak? Hogyan közelíted meg a problémát? Így sokkal jobban meg tudod ítélni önmagad, és saját referenciapontot tudsz felállítani.

Lehetséges, hogy mások ennek meg annak titulálnak, de ha te észreveszed önmagadban azt, hogy ez valódi, létező tulajdonságod, és vagy elfogadod, vagy teszel ellene; illetve ha felismersz magadban egy teljesen más attitűdöt és azt kezded el önmagadra vonatkoztatni.

Fontos megjegyeznem, hogy a valódi önismeret nem egyenlő az önigazolások gyártásával. Kíméletlen szembenézést, ugyanakkor szeretetteljes hozzáállást igényel, amikor is az ember kedvesen bánik önmagával anélkül, hogy igazolást, vagy felmentést keresne.

Az önmegfigyelés időigényes és macerás feladat. Nem is vágnak bele sokan. Inkább maradnak a konzerv megoldásoknál

, mert az sokkal könnyebb. Persze itt is lehet segítséget kérni, ahol fogják a kezed és végig vezetnek az úton 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

code

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .