Van egy olvasmány, amely etalon számomra, méghozzá Jane Roberts Seth könyve. Ugyan tágas a választék spiritualitás, önismeret, fejlődés témakörében, Seth könyve mégis különleges számomra, mert nem a szokványos ezoterikus köntösben írt szöveget kapjuk. Korunk egyik legjobb metafizikai írása összegződik a lapokon: a tudatról, az emberi lélekről, arról, hogy miért vagyunk itt, és hogyan építjük fel ezt a valóságot, amiben élünk. Szó esik többek közt például arról, hogy nem ez a világ az egyetlen, valóságos dimenzió. Mindez teljesen érthető, logikus, és szerethető formában adódik át. Ráadásul sallangok és szóvirágok nélkül. Nincs fikcióba ágyazva, álbölcs mondatokkal telitűzdelve.
Hogy miért hozom most fel ezt a könyvet? Mert Seth szerint (és sok más tanító szerint is), az, amilyen élethelyzetben élünk, teljes mértékben a mi felelősségünk. Senkire nem lehet áttolni kényelmesen sem a saját életünkben történő eseményeket, sem pedig a világ eseményeit. Tetszik, nem tetszik, globálisan minden egyéni tudat részt vesz abban, ami éppen van. Vajon milyen tudatállapotban vagyunk most mindannyian? Mit hívunk most ismét életre? Ezen gondolkodom pár napja, a menekültválság okán kiindulva.
Seth szemével a világ
Kétségtelen, hogy a bolygónk, a világ, az egyéni sorsok mind, kivétel nélkül most hatalmas változások előtt állnak. Mondhatnánk, hogy újabb kérdés vár mindenkire: fejlődtünk-e 5000 év alatt? Levontuk-e a tanulságot a történelem véres történéseiből? A kérdőjelekre most választ kell fogalmazni, sokkal többet, mélyebben, mint egy évszázaddal ezelőtt. Egyre többen keresik a tudatosság útját, keresik magukban az okot, a lehetőséget a növekedésre, a belső érésre, sajnos ugyanakkor az ellenpólus, a másik oldal is drámaian erősödik. Poláris világban élünk, nem létezik semmi a másik véglet nélkül. Ahogy erősödik a fény, úgy az árnyék is.
Miért hívjuk ezt az egész drámát magunkhoz? Mindenki vár már valami változást, megérett az, hogy ne az eddigi minták maradjanak, dolgozzanak az életünkben. Hiszen a díszlet változhatott, de a lényeg ugyanaz maradt: elnyomás, kontroll, hatalom, erőszak, pénzéhség. Valahogy a többség érzi, hogy ezek az utak már járhatatlanok. Itt lenne az ideje egy új értékrendnek, világrendnek. De hogyan? Nem rendelkezünk csak azzal a módszerrel, amit tanítottak nekünk. Ezért az új teremtése is nehézségeke ütközik, mert csak a szokványos módszerekkel próbálunk változtatni.
önismeret másképp
Itt lép képbe a folyamatos önnevelés. Magamat is folyamatosan fejlesztem, hogy minél kevesebb diszharmóniát vigyek a világba. (Több-kevesebb sikerrel J ). Nincs mese, ez mindenképpen munka. És persze segítségem is van ehhez: tanfolyamok, olvasmányok keretében és az egyik ilyen támogató energiájú könyv például- Seth könyve.
Szívből ajánlom Nektek, érdemes időt szánni rá, elgondolkodni a valóságtartalmán.
„A formát a tudat alkotja. Nem megfordítva. A személyiség nem anyagi. A mindennapi ügyek annyira elfoglalnak, hogy nem ismered fel: van egy részed, amely pontosan tudja, hogy képességei, hatalma messze fölötte áll annak, amit a közönséges Én tanúsít. „-Seth
