• A Hellinger féle családállítás alapja a rendszerszemlélet. Kimondja, hogy mindenkinek joga van a rendszerhez tartozni. Amikor egy családban lyuk keletkezik: bűntudat, gyász, titok, fájdalom, elszenvedett sérelem formájában, akkor a rendszer ennek kiegyenlítésére törekszik. Az utódok vállalják ennek terhét szeretetből, hűségből.

VÁLLALÁSOK

Ezek a vállalások nem tudatosak. A családállítás segít abban, hogy a rendszerben keletkezett sebek, hiányok megmutatkozzanak a család felállításának segítségével. Megengedésbe, elfogadásba kerülünk azzal, ami történik egy-egy alkalom után. Fontos, hogy nem egyetértésről van szó, hanem a valóság elfogadásáról. Ha valamit már nem akarunk titkolni, rejtegetni, elzárni, akkor a napfényre kerülve, az elfogadáson keresztül az nyugvópontra kerül.

A vállalások a saját életünkben akadályként mutatkoznak meg. Egy-egy életterületen érezzük a stagnálást, a mozdulatlanságot, vagy épp az állandó változást, a nyugalom érzése nélkül.

Milyen módokon nyilvánul meg?

• párkapcsolattal kapcsolatos félelmek,
• pénzzel kapcsolatos problémák,
• egészséggel kapcsolatos visszatérő elemek,
• önmagunkkal kapcsolatos üresség érzés,
• félelmek, fóbiák,
• családunk tagjaival kapcsolatos problémák.

Az élet a családtól jön. A családtól kapjuk az erőt, a lehetőségeket és a korlátokat. A család megtart, vagy kitaszít, erőt ad, vagy gyengít, gyógyít, vagy betegít. Mindennek az alapja a szeretet, a kötődés mélysége és a kiegyenlítés iránti késztetés a családállítás alatt. – A cél a rend megteremtése, a rend újraalkotása.