Kétség sem fér hozzá, hogy a tökéletesség korában élünk. Lehetőleg mindig és minden legyen tökéletes, különben jaj nekünk. Eme gondolatok a 625. olyan cikk olvasása után jönnek, amelyek pontokba szedik a) az igazi NŐ ismérveit, B) az igazi FÉRFI jellemzőit, C) egyéb kombinációk és bölcsességek arról, hogy hogy viselkedik az igazi nő és férfi.

Hogy ez engem miért zavar? Azon kívül, hogy hatásvadász, és nincs mögötte valódi tartalom, csupán újabb „mintát” szolgáltat ahhoz, hogy hogyan NE érezzük jól magunkat a bőrünkben. Hiszen a szerzők szerint az igazi nő tulajdonságai felsorolhatók 10,  (na, jó, van, aki 20-at is tud ) pontban, ha mégsem teljesülnek ezek a pontok z életedben,  nézz magadba, és lehetőleg azonmód dőlj  kardodba, hogy már megint valamit nem jól csináltál.

Szerintem pedig mindannyian igazi nők és férfiak vagyunk, az összes jó vagy rossz tulajdonságainkkal, hibáinkkal, kisebb bűneinkkel, és hál istennek nem lehet minket bedobozolni 10 vagy 20 pontba, mert sokszínűek, sokfélék és változatosan viselkedők vagyunk. Lehet, az egyik percben őszinték, a másik percben nem. Lehet egy nap utálatosak és undokok vagyunk, uram bocsá’ talán még csúnyán is beszélünk, a másik nap a legszebb és legboldogabb énünket mutatjuk, mert emberek vagyunk, mert keresők vagyunk, mert az életben élünk és nem egy álomban.

A lényeg, hogy mind keressük valahogy, valahol magunkat, és mindenki ott tart, ahol éppen tud, vagy akar, vagy jólesik neki. Ettől még igazi nők, férfiak, és egyéniségek vagyunk. Persze a fejlődés lehetősége mindig adott, de ekkor sem lehet besűríteni egy 10 pontos nyálas cikkbe, hogy milyen is az ember, ha tökéletes – a cikkíró szerint. Igen, jó ha dolgozunk magunkon, ha figyelünk a belső énünkre, de az nem egy lista alapján fog történni.