Kaptam egy kommentet. Először persze szíven ütött, de a következő agypörgésből már hálás is lettem az „Úrnak”, aki kommentelte: idézem „ az ijeneknek meg el kéne menni dolgozni” .
Ítélkezni csak könnyen és szépen
Sajnos hiányos a komment, mert nem derül ki, hogy milyen is az az „ijen” , és egyáltalán mik a kritériumai annak, hogy „ijen” lehessek. Kell valami különös személyiségjegy, vagy épp elég az, amit a Ronikulcsán művelek „ijen” módon. Vagy valami egész más kell ahhoz, hogy ilyen lehessek? Tök jó, eddig csak nevem volt, munkám, lakcímem, most már vagyok is: „ijen” és ez is egyfajta státusszimbólum lehet. Bár mondom, jobb lenne tudni, hogy hogyan lehetek akadémikus módon, minden kritériumnak megfelelve „ijen”.
Sztereotípiák mentén
Irtó hálás vagyok, mert el lehet gondolkodni azon, hogy a sztereotípiák hogy működnek. Ismer vajon engem ez az úr? Tudja, hogy ki vagyok, hogy élek, mit gondolok, hogy cselekszem, van-e munkám, avagy sincs? Nem, ő egyetlen poszt alapján levonta a konzekvenciát: az „ijen” csak mihaszna léhűtő lehet, munkája sincs. Ha már a munkánál tartunk, definiálnánk, hogy mi a munka? Vagy tovább megyek: mi az értékes munka? Ki határozza meg és mi alapján, hogy valami értékes-e avagy sem? Ki az, aki ki meri önmagáról jelenteni, hogy ismeri a jó és rossz helyes fogalmát és ebbe szilárdan bele is tud mindent illeszteni? És ha teszem azt tűznyelő lennék, az vajon munka? Szükség van a társadalomnak tűznyelőkre? Vagy legyen egy hétköznapi példa a BKV ellenőrség az munka? Vagy a politikusi lét az munka? Mi a hasznos cselekedet? Véleményem szerint ezt csak egyéni szinten lehet eldönteni.
Maradok, aki vagyok
Rég küzdök az előítéletekkel: sokáig titkoltam is hogy mivel foglalkozom. De azt hiszem minden ítélet csak arról szól aki mondja: ha nem tetszik a munkám, az írásaim, attól én még nem leszek más. Törődöm azokkal, akiknek rám van szükségük, teljesen mindegy milyen eszközzel: lehet ez kártya, asztrológia, coaching, pszichológia. Egy a közös bennük: a segítség. Ha ezt valaki másképp gondolja az Ő dolga. 🙂
Szeretettel: egy „ijen”
ps: természetesen tudok helyesen írni, az ilyen szó idézve van.