(Pár)Kapcsolódásaink – avagy társas viszonyaink és az emberi kapcsolataink.
Tudjátok mi a leggyakoribb kérdés/probléma/megoldásra váró helyzet a konzultációk során?
Ha a párkapcsolatra voksoltál, akkor eltaláltad. Az üléseim nagy részét a kapcsolódások megléte vagy hiánya teszi ki. Most a meglévő kapcsolat(ok)ról írok nektek pár gondolatot. Kevesen tudják, hogy párkapcsolati üléseket is vállalok – imádom ezeket az foglalkozásokat, mert abból, hogy eljönnek, már látszik, hogy annyira még fontosak egymásnak, hogy adjanak esélyt a kapcsolatuknak. Mit veszek észre?
A párterápiák során a leggyakoribb probléma a másik meg nem értése, szükségletének fel nem ismerése. Nem véletlenül írtam, hogy elismerése, mert ott kezdődik a baj, hogy fel sem ismerjük a szükségletét a társunknak. Nem tudjuk, nem értjük, mire vágyik, nem értjük a reakcióját, a kéréseit. Csak bosszant, hogy ő nem ért meg minket.
(Pár)Kapcsolódásaink
Értelme és oka van, hogy magunkból indulunk ki. A saját mikrokozmosz olyan erős, hogy feltételezzük: mindenkiben benne van a bennünket mozgató erős energia, impulzus, nézőpont, vélemény, cselekvési metódus. Azt hisszük, mindannyian ugyanúgy, ugyanazon görbe mentén értjük meg a feladatokat és fejlődünk.
A lexikális tudás helyett jó lenne, ha nem felejtenének el minket megtanítani arra, hogy kíváncsiak legyünk egy másik nézőpontra, megoldásra, lehetőségre. Ha érdekes lehetne a másik szempontja.
Ha visszamegyünk a gyerekkorunkba: jutalmazva van az azonos gondolkodás, reagálás egy kapcsolati hálóban. Büntetve van a különbözőség, az egyediség. Ezzel máris megtanultuk, hogyan kerüljünk ki egy konfliktusból, hogyan erősítsük az identitásunkat. Ezzel máris megtanulásra kerül a szabály: ne különbözz! Csináld így, így jó! A konfliktusok elkerülése érdekében igyekszünk idomulni, hasonlítani. Amit megtanultunk, amilyen szerepet magunkévá teszünk, az a szerepet próbáljuk fenntartani mint egy status quo-t.
Elvárások
Csoda-e hogy a párkapcsolatba is elvárásokkal, saját nézőpontokkal megyünk bele? Lehet, hogy a kapcsolat elején a különbözőség, a más reagálás, más megoldás izgalmas; a mindennapi életben azonban már akadály.
- létezz úgy, hogy nekem jó legyen!
- gondold úgy, ahogy én!
- akkor szeretsz, ha egyetértesz velem!
- akkor érzem biztonságban magam, ha úgy csináljuk, ahogy én szoktam!
Ezek a leggyakoribb én-üzenetek a terápiák során.
Mi a megoldás? Sajnos nincs könnyű út, előbb ismerd meg önmagad! Tudd, mit miért akarsz, tudd, mit miért képviselsz! Egyáltalán a sajátod az adott érzés, gondolat? Vagy rutonból, szerepként működsz, mert ezt ismered?
Következő lépcsőfok: Ismerd meg a másikat! Értsd meg miért olyan, amilyen! Ismerd meg, mire van szüksége! Fogadd el, ha nem képes arra, amire Te, és ne hibaként tekints erre!
Végeredmény: A helyes kompromisszumok és a valódi megértés által a kapcsolat harmonikusabbá válik. ( olyan kapcsolat nincs, ahol sosincs konfliktus. Nem a nézeteltérés megszüntetése a lényeg, hanem a harmonikus együttműködés megteremtése, és a konfliktus helyes kezelése)
Erre dolgoztam ki a Kapcsolódási pontjaink Workshopot. Itt a megoldási és a következő lépcsőfok szakaszait találjátok. Lehetőségetek van önmagatokat megismerni a számokon keresztül, és ezt követően a párotok szükségleteit is megismerhetitek. Innen pedig megoldások születnek a harmonikus együttélésre. Akár egy-egy előadásra is jöhettek, akár az egész sorozatra. 🙂
Itt olvashattok erről bővebben: