Ismerősek azok az időszakok, amikor azt mondod, nem tudod hová tűntek az elmúlt napok? Csak teszed a dolgod, programot szerveztél, dolgoztál, szaladgáltál ide-oda, ügyeket intézve. De ha visszatekintesz, nem látsz semmit, csak egy szürke masszát. Erősen kell gondolkodnod azon, hogy mi csináltál és mikor és kivel. Nem érintettek meg az események, csak a felszínen átsuhantál rajtuk.Nem volt jelenlét a napjaidban.
A jelenlét hiánya
Igen, nekem is volt ilyen időszakom, és elborzadtam azon, hogy hol voltam addig? Mert, hogy ez az időszak minden, csak nem élet. Nem teremtem meg az átélés, a jelenlét valóságát. Egyébként igaz: jelen lévőnek lenni nagyon nehéz. Mert figyelmet kíván, tudatosságot kíván, folyamatos önfigyelést. Én magam is gyakorlom ezt a feladatot nap, mint nap.
Hogyan vegyél részt a saját életedben?
Írok pár dolgot, ami nekem használt:
- nemet mondás képessége, ha nem fér bele egy újabb találkozó vagy program, amire nem tudunk teljességgel figyelni
- meditáció
- ott lenni intenzíven, abban, amit csinálsz éppen
- a nem szeretem feladatok ellenállása esetén tudatosítani magadban az ellenállás meglétét, és elengedni a görcsöt
- megélni az utazást, a találkozókat, telefonnyomkodás helyett
- a pihenés valódi élvezete, és beiktatása
Találd meg a saját én-idődet!
Mit szeretsz csinálni? Mi tölt fel? Mi az, amit bármikor, bárhol kész lennél gyakorolni belevetni magad? Mi az a dolog, amely, ha benne vagy, a fókuszt nem viszi el, hanem teljesen elmerülsz benne?Ne adj rögtön választ, gondolkodj nyugodtan írd össze… szánj magadra itt is jelenlét időt! Ha nem megy egyedül, akkor a coaching folyamata segít!
A lényeg az, hogy legyen idő arra, hogy ne csupán a kapkodás legyen jelen az életben, hanem annak megélése, és csodáinak észrevétele. Az öröm becsempészése a rutin helyére illesztve. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor nem tudunk egy helyzetet kedvelni. Akkor adjuk ki a mérgünket, frusztráltságunkat, vezessük le, vagy mondjuk ki, és engedjük el ily módon.
Nos, te mennyire vagy jelen az életedben?