Engedd el – oké, de hogyan?

Arra kértek, hogy írjak az elengedésről, mert sok helyen olvasnak erről, de nem tudják, hogyan kell ezt tenni. Valóban sokszor beszélnek a spirituális térben erről a folyamatról, mint a továbblépés fontos részéről.

Mint egy lufi?

Általában a múlt kapcsán jön szóba, de a jelen viszonyok közt is felmerül: engedjük a múlt fájdalmát, engedjük el a félelmet, engedjük el a párunkat, a szerelmünket, a jelen helyzetet. Rendben, de még mindig ott lóg a hogyan?

Itt most visszatérek a tegnapi Telihold-elemzésnél írt megértésre. Ugyanis a megértés lesz a kulcs az elengedés helyett. Az elengedés szónál bár alkalmazunk technikákat, képi megjelenítést arra, amit szeretnénk elengedni. Így például szóba jöhet a meditáció, esetleg írásos folyamatok lehetőségével, mégis: megfoghatatlan. Mert mit is engedsz el? Azt, ami hozzád tartozik? Ami az életed része? Ami szükségszerűen azzá tett, ami ma vagy?

Használd a kognitív képességeid!

A megértés közelebb áll ehhez a folyamathoz. Amikor megérted valaminek a háttér okát, vagy épp annak az embernek a tüneteit, gondolkodásmódját, miértjeit, aki bármit is tett, vagy nem tett, (vagy épp most teszi), akkor bele tudsz helyezkedni a folyamatba. Az ilyen módon gyakorolt megértés-elfogadás közelebb áll a feloldáshoz, ami az elengedéshez szükséges.

És itt gyorsan le is írom, hogy

az elfogadás NEM beletörődés, pláne nem feltétel nélküli megbocsátás,
és azt sem jelenti, hogy a helyzet jó lenne. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az ész, ráció segítségével megvizsgálom a helyzetet, és ennek tudatában hozok meg önmagamra vonatkoztatható döntéseket.

  • Vagyis felismerhetem, hogy az adott dolog a múltam része. Nem tudok már változtatni rajta. Nincs hatalmam az események megváltoztatása felett. Ezért önmagam miatt látom át a helyzetet, önmagam érdekében döntök úgy, hogy nem adok neki több energiát.
    Felismerem, hogy a harag, düh, önsajnáltatás nem visz előre: a múltat nem változtatja meg, a jelenen pedig nem segít.
    Így megértem azt, hogy ennek valamiért szükséges része volt az életemben, még akkor is, ha nem látom világosan az okát.
  • Beláthatom, hogy a jelen helyzet, amely fogva tart, miattam is létrejöhetett. Nem biztos, hogy így van, de lehetséges megnézni, hogy mennyiben járulok hozzá ahhoz a helyzethez, ami most fogva tart.
    Miért nem merek kilépni? Mi az amit folyamatosan újra és újra teremtek?
    Ha a megértés folyamatával, ezt is észérvek mentén végig visszük, könnyebb a megoldásra is fókuszálni. A minket oldó bilincsek pedig észrevétlenül lazábbak, és lazábbak lesznek. Így az elengedés is megvalósulhat.

Nem csettintésre!

Nem állítom, hogy nem kell ehhez munka. Dehogynem. De sokkal könnyebb egy ilyen folyamaton átenni, mintha csak annyit írnak: engedd el.

Az is igaz, hogy kell erő ahhoz, hogy kilépjünk a drámából magából.
Sőt, talán ez az első és legfontosabb teendő: kilépni abból a szerepből, amiben vagyunk, és amit olyan szépen, folyamatosan újra és újraalkotunk magunknak.

Engedd el – oké, de hogyan?” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .