Önismeret és fejlődés

Önismeret és fejődés

Azt tapasztalom, hogy az önismeret és fejlődésbe való belefeledkezést nem elkezdeni nehéz. Akkor, sem, ha ezt egy válság indítja el. Legtöbbször jön egy olyan élethelyzet, egy megoldatlan probléma, nyomás, ami hatására elkezded kutatni az egész létezésed okát. Felteszed magadnak a kérdést, hogy te látsz másképp mindent, vagy a világ működik fordítva?  Úgy érzed, minden a Te hibád, nem tudod, hogy ki is vagy valójában.  De azt is érezheted, hogy a környezeted a hibás: nem értenek meg, másképp reagálnak az igényeidre, amire neked szükséged lenne. A környezetedtől eltávolodsz.

Elindulsz. Tapogatódzva, keresve.

Először könyvet vásárolsz. Aztán előadásokra jársz, a végén beiratkozol egy komolyabb (jó esetben) tanfolyamra, ahonnan boldogan távozol, abban a hiszemben, hogy kész, innentől kezdve sínen vagy, most már tudod kezelni a kihívásokat.  És ekkor jönnek a hétköznapok.

Fejlődés lépésről-lépésre

A hétköznapok, amikor megküzdesz a szokásos, fejedben lévő hangokkal. A napi rutinnal. Amikor visszatérnek a szokásaid. És itt kezdődik a kihívás. Akarod-e, hogy minden ugyanúgy menjen, mint eddig? Első gondolatként persze nemet mondasz, de belül nem igazán vágyjuk a változást. Nem akarunk dolgozni, nem akarunk szokásokat megváltoztatni. Nem akarunk minden nap újraírni hiedelmeket, gondolatokat. Annyival jobb aludni, annyival könnyebb sodródni! Természetesen fejben szeretnénk a változást. De cselekedni jóval nehezebb! Szokásokat elhagyni, felülírni sokkal nagyobb kihívás, mint beleállni a változásba.

És mégis: nem teheted, meg hogy annyiban hagyod. Az elért eredmények követelik, hogy haladd meg az eddigi megkövesedett gondolataidat. Mert most már tudod, hogy minden, amit te érzel, cselekedsz, annak súlya van. Az kihat másokra is. És érezni, átélni kezded, hogy számítasz! Számít, hogy érzel, számít az, hogy hogy vagy, számít kinek gondolod magad. A kapcsolataid minősége fontossá válik.

Napi munka – napi fejlődés

A spirituális fejlődés tehát nem az, hogy egész nap üdvözülten mosolyogsz, és bölcsen bólogatsz mindenre. Nem. Sokkal inkább az, hogy segítesz ugyan másoknak, de még inkább önmagadnak. Hogy egy-egy mélypontnál újra és újra felállsz. Újra és újra kihúzod magad a gondolataidból. Újra és újra felteszed a kérdés: igaz ez? A fejlődés itt, ezen a ponton a legnehezebb. A mindennapokban. Abban, hogy önuralmat gyakorolsz. Több-kevesebb sikerrel, de abból is tanulsz. Elesel, de felállsz. Az önismeret és fejlődés nem megy magától. Állandó változás útjára léptél.

Megéri? Igen, megéri!

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Shopping Cart
Scroll to Top