Az ingyenesség csapdája

A hét végén beszélgettem egy barátommal, s szokás szerint, felmerültek a gondok, bajok, megoldandó feladatok, amikor is mondtam neki, hogy ő az egyik olyan ember, akinek hiába beszélek, úgysem fogadja meg. Bólogat, és igazat ad, be is látja, mely pontokon kellene másképp működni, mégis, minden ugyanúgy megy tovább, mint addig.

  • Talán azért, mert nem fizetek neked. Bukott ki belőle. Ha fizetnék, akkor jobban motiváltabb lennék.

Nagyon fontos kulcs mondat ez, mert igaz. Ha valamit ingyen kap az ember lánya- fia, akkor az nincs megbecsülve és nincs értéke sem. Akkor nincs motiváció, sem előrelépés, hiszen legközelebb is ugyanúgy csinálhatom, nincs tétje.

Igen, ez hozzátartozik a fejlődéshez: áldozatot kell hozni azért, amit igazán szeretnénk. Saját magam esetében azt tudom mondani, hogy rengeteg időt, pénzt és kitartást áldozok már jó ideje arra, hogy fejlődjek, tanuljak, és ezeket tovább adhassam másoknak.

A lényeg az, hogy amiért dolgozol, lépéseket teszel, amiben valódi küzdés van, azt megbecsülöd. Van értéke, hiszen meghoztad érte azt a sok lemondást, amivel megváltoztatod magadat és a körülményeidet. A tetteidnek valódi áldozata van: időben, hiszen eljársz a tanfolyamra, előadásra, coachingra. Pénzben, hiszen nem sörre, csokira, vagy újabb ruhára költöd, hanem tudásra.

Ha valamit pedig ingyen kapsz, akkor félreteszed. Nem csinálod a feladatokat, hiszen nem motivál semmi. Nincs különösebb dolog vele, bármikor ingyen lesz, ott van, nem kell vele dolgoznod. Halogathatod a végtelenségig.

Jelenlét

Vegyél részt az életedben! A jelenlét értelme

Ismerősek azok az időszakok, amikor azt mondod, nem tudod hová tűntek az elmúlt napok? Csak teszed a dolgod, programot szerveztél, dolgoztál, szaladgáltál ide-oda, ügyeket intézve. De ha visszatekintesz, nem látsz semmit, csak egy szürke masszát. Erősen kell gondolkodnod azon, hogy mi csináltál és mikor és kivel. Nem érintettek meg az események, csak a felszínen átsuhantál rajtuk.Nem volt jelenlét a napjaidban.

A jelenlét hiánya

Igen, nekem is volt ilyen időszakom, és elborzadtam azon, hogy hol voltam addig? Mert, hogy ez az időszak minden, csak nem élet. Nem teremtem meg az átélés, a jelenlét valóságát. Egyébként igaz: jelen lévőnek lenni nagyon nehéz. Mert figyelmet kíván, tudatosságot kíván, folyamatos önfigyelést.  Én magam is gyakorlom ezt a feladatot nap, mint nap.

Hogyan vegyél részt a saját életedben?

Írok pár dolgot, ami nekem használt:

  • nemet mondás képessége, ha nem fér bele egy újabb találkozó vagy program, amire nem tudunk teljességgel figyelni
  • meditáció
  • ott lenni intenzíven, abban, amit csinálsz éppen
  • a nem szeretem feladatok ellenállása esetén tudatosítani magadban az ellenállás meglétét, és elengedni a görcsöt
  • megélni az utazást, a találkozókat, telefonnyomkodás helyett
  • a pihenés valódi élvezete, és beiktatása

Találd meg a saját én-idődet!

Mit szeretsz csinálni? Mi tölt fel? Mi az, amit bármikor, bárhol kész lennél gyakorolni belevetni magad? Mi az a dolog, amely, ha benne vagy, a fókuszt nem viszi el, hanem teljesen elmerülsz benne?Ne adj rögtön választ, gondolkodj nyugodtan írd össze… szánj magadra itt is jelenlét időt! Ha nem megy egyedül, akkor a coaching folyamata segít!

A lényeg az, hogy legyen idő arra, hogy ne csupán a kapkodás legyen jelen az életben, hanem annak megélése, és csodáinak észrevétele. Az öröm becsempészése a rutin helyére illesztve. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor nem tudunk egy helyzetet kedvelni. Akkor adjuk ki a mérgünket, frusztráltságunkat, vezessük le, vagy mondjuk ki, és engedjük el ily módon.

Nos, te mennyire vagy jelen az életedben?