Válts fókuszt

Válts fókuszt!

Válts fókuszt!

Ismerős helyzet: nehéz időszakod van. Beborít mindent a probléma, a megoldandó feladat. Azt érzed csak egy valóság van, amiben létezel. Talán megdermedsz. Nehéznek, súlyosnak érzed a tested, a lelked. ÉS a félelmeid úrrá lesznek rajtad. Ez az, amikor csak a félelmeid, a megakasztott állapotod veszi át a fókuszt. Egyre nehezebben döntesz, és lassul a reakcióidőd.

VÁLTS FÓKUSZT!

Ha a fenti állapotban vagy, akkor nehéznek hat a tanács: válts fókuszt. Elsősporban, azért mert semmi mást nem érzel valóságosabbnak, mint a húsodba vágó problémát. Elsőként tehát azt kell tudatosítanod, hogy a probléma már létezik. Sehová nem megy addig, amíg meg nem oldod. Így ha látod, hogy veled marad, megengedheted magadnak azt a luxust, hogy körbenézz. Hogy lásd, ami van körülötted. Hogy kicsit fellélegezz a saját fejedben lévő rémképektől és gondolati körforgásból.

Tudatosság kell ehhez. Az, hogy akard kirángatni magad a bénító erőlködésből. Mert amikor az ember a fenti állapotban van, sokszor erőlködik, és kizárólag az jár a fejében: mikor lesz már vége, mikor érünk oda, ahol nincs gyász, nehézség, fájdalom, probléma?

Egy biztos: vége lesz, de az nem segít, hogy ha szenvedve, fájdalmakat növelve, további páncélokat téve magunkra haladunk tovább. A nehézségére való fókuszálás a gondok nagyságát is növeli. Tehát: válts fókuszt tudatosan!

SZAKADJ KI!

Minden állapotot lazít, old, ha kiszakadunk abból a környezetből, abból a helyzetből, amiben van. Keress másokat, akiknek Te segíthetsz! Nézz körül, mi zajlik körülötted! Válaszd a természet gyógyító energiáját! (nem, nem kell vagyonokat költeni erre, megfelelő a közeli erdő, a patak, a rét!)

Válaszd a mozgást. A habitusod határozza meg, hogy neked mi segít: a rendkívül kemény edzés, ami gondolkodni sem hagy időt, vagy a jóga, amely a légzésedet koncentrálja és úgy szakít ki a belső monológodból!

És ez utóbbi: a monológot tudatosan cseréld le! Ismerd fel, mi az, amit folyamatosan mondasz magadnak a nehéz helyzet esetén. Mi az, amivel állandósítod magát a helyzetet. Mert minél többet rágódsz, gyötrődsz, annál biztosabbá teszed azt.

És végül: kérj segítséget: baráttól, szakembertől, bárkitől, aki segít fókuszt váltani!

MEGOLDÁS FELÉ

A problémát így is és úgy is meg kell oldani: nem mindegy milyen attitűdből teszed ezt. A fejlődésed a fókuszváltással növekszik: mivel erőt nyersz azzal, hogy máshonnan szerzel pozitív energiát, maga a nehézség is enyhül. Több energiád lesz megoldani. Több önbizalmad lesz belevágni, szembenézni, feldolgozni. Ezzel pedig az önmagadba vetett hited is erősödik!

Segítségre van szükséged? Jelentkezz be bátran tanácsadásra:

    Korlátozó hiedelmek

    Többetekkel beszéltem a múlt héten, amely központi problémája ez beragadás, az érzelmi helyzetbe, és a harag, a függőség. Tehát mindaz, amit korlátozó hiedelemként fog később újra és újra visszatérni. A korlátozó hiedelmek mindannyiunk visszatérő témája.

    Belső monológ

    Miért jó, ha magunkat sajnáljuk, illetve beragadunk egy érzelmi helyzetbe? Vegyük észre, hogy minden esetben amikor azt hajtogatjuk, hogy „tudom, hogy tudatosnak kéne lennem, de nem megy”, akkor valójában pontosan tudjuk a probléma okát és mikéntjét, de egyszerűen a választás a szenvedés felé irányul.

    Remek, miért akar bárki is szenvedni? Ha mástól nem kap az ember vágyott figyelmet, akkor megkapja saját magától. Annyira jó érezni a szenvedés közben, hogy legalább én magam egyetértek magammal. Nekem igazam van, nem figyelnek rám, nem szeretnek, nem tudok előre lepni, nem tudok dolgozni!Olyan jó, hogy ennyire szeretem magam, hogy képes vagyok mindezt átlátni, és sajnálni magam. Ugye? Fontos vagyok, hiszen én értem, hogy mi a fontos, míg a csúnya kinti világ nem.

    Teljesen mindegy milyen energiát akarsz megélni, az energia a tiéd lesz. A kérdés hogy tudatosan éled az életed, vagy tudattalanul?

    Ha belekapaszkodsz egy gondolatba és azt táplálod például ezekkel:

    (szerencsétlen vagyok, semmi nem sikerül)

    (engem senki nem szeret)

    (nem értenek meg)

    (nem tudok előre jutni) stb, stb.

    ÉS ez a negatív gondolatot folyton megeteted egy kis negatív táplálékkal, persze, hogy Garfield lesz belőle. Egyre kövéredik, egyre dagad, míg az ego végképp elhiszi, hogy EZ a probléma valós, és tényleg úgy van, ahogy annak teret adunk.

    Megvalósuló korlátozó hiedelmek

    A probléma csak az, hogy nemcsak képletesen dagad, hanem valójában is. A pozitív teremtés szabályai szerint, ha teremteni akarsz, gondolj rá sokat.

    Ez negatív oldalon éppúgy igaz. És mivel könnyebben társul hozzá teremtő érzelem, könnyebben valósul meg. Amibe erős emócióval beleéled magad, az a valóságban sokkal erősebben jön létre.

    Mi a teendő?

    • Szabadulj ki a gondolatok kavalkádjából ( persze mondhatod, hogy nem megy, valójában választás kérdése).
    • A gondolatok helyett pozitív cselekvést válassz!
    • Az adott dologgal kapcsolatban a cselekvés határozott legyen, észből és ne indulatból tedd meg!
    • Vedd észre a valódi játszmát ami benned zajlik a kérdéses esetben!

    Ha nem megy egyedül, kérj segítséget! Megfelelő akár pszichológus, coach, életvezetési tanácsadó, vagy csak egy jó barát aki igazán figyel, és át tud vinni a nehézségeken.

    Bűntudat

    Bűntudat

    Amikor nem élvezzük az életet, vagy a számunkra kellemes dolgokat nem tudjuk teljes átéléssel tenni, az sok mindenre vezethető vissza. Sokszor beszéltem már arról a programozottságról, amiben létezünk. A bűntudat ennek egyik megnyilvánulása.

    Bűntudat gyerekkorban

    A programozottság folyamatos. A gyerekkorban kezdődik, és azóta is folyamatosan zajlik. (erről is fogok beszélni majd egy videóban). A programot észrevenni nem egyszerű. Olyan alapvetések, amelyek vérünkké válnak, amiket szüleink, nagyszüleink mondtak, illetve jutalmaztak.

    Akár Pavlov kutyája, akit mindig megerősítenek abban, hogy a csengőszóra érkezik az étel, úgy rögzülnek a dicséretek, elismerések formájában a (másoknak helyes) viselkedésminták. Ha valaki a tudatosság útjára lép, akkor ez lesz az első, amit fel kell deríteni: vajon, az, amit tenni szeretnék, és amiatt bűntudatom van, az vajon magasabb erkölcsi normák szerint rossz, vagy csak programozott vagyok erre, hogy ez a dolog számomra fontos emberek miatt elítélendő.

    Megfelelési kényszer

    A bűntudat másik oka a megfelelési kényszer. Nagyon nem szeretünk kilógni, nem szeretünk elítélve lenni.  Ez fájdalmas, hiszen mind azt keressük, hogyan szerethetne minket a világ. Az első ilyen szeretet, pedig a fentebb említett jóváhagyás, a viselkedés jutalmazása. Ha a szüleid arra tanítottak, hogy csak akkor lehetsz nyugodt, ha mindent 100%-ig pontosan elvégezel, ha csak akkor vagy, ha maximalista vagy, akkor következésképp sosem leszel semmivel elégedett, hiszen még mindig lehet jobban és jobban csinálni.

    Egy másik módszer erre, ha folyamatosan bíráltak amiatt, hogy sokat eszel, akkor minden falat bűntudatot fog okozni, hiszen akkor vagy jó, ha vékony, vagy stb bármilyen vagy. És éppígy, amit tegnap mondtam a videóban, lehetnek a pénzzel kapcsolatos értékítéletek, amik meghatároznak.

    A bűntudat tehát egy berögződött minta, ami nem a sajátunk. Ami egy külső inger által generált félelem-blokk.

    Ez az életed minden részterületén érvényesülhet: párkapcsolat, pénz, munka, önmagaddal kapcsolatosan, gyerekneveléssel kapcsolatosan.

    Megoldások

    Hogyan NE legyen bűntudatod: először vedd a problémát magát. Keresd meg a bűntudat origóját. Honnan ered? Milyen képzettársítások tartoznak hozzá? Ki és mikor, mit mondott ennek kapcsán? Egyetértesz vele? Te akarnád, hogy a gyereked is ezt gondolja? Szívesen tanácsolnád ezt másnak?

    Mi az amit szívből szeretnél, ha soha senki nem mondott volna az adott dologról semmit? Akkor is így gondolnád? A coaching ülések során erre is kereshetünk válaszokat és megoldásokat.

    Kiegészítés: az írás az egészséges bűntudatról szól, nem a kifejezetten rossz, és erkölcsileg helytelen cselekedetek utáni bűntudatról. Az más terület.

    Te és a születési képleted – félelem nélkül

    Te és a születési képlet – félelem nélkül

    Mostanában több olyan asztrológiai konzultációm volt, amelyben a születési képletet elemeztük ki, a kliensek pedig azzal az érzéssel és mondattal érkeztek, hogy : voltam már máshol és azt mondták reménytelen vagyok”.

    A születési képlet lényege

    Nos, ez az, ami minden alkalommal megrendít. A saját nézőpontom és munkamódszerem inkább az erősségekre, a lehetőségekre összpontosít és nem a negatívumokra. Utóbbiakból is van persze, hiszen nincs tökéletes születési képlet, de nem is ez a dolga. De mi is a képlet igazából? A születésünkkor fennálló energia-mintázatunk kör alakban felvázolt képe, amelyben egyéb jelölők segítenek bennünket abban, hogy eligazodjunk az erre az életre vállalt feladataink és nehézségeink között. Akik nem hisznek a reinkarnáció rendszerében (teljesen rendben van), nyugodtan lépjenek ki, vagy olvassanak mást. Mert minden képlet valamely módon kapcsolódik egy múltból hozott feladatrendszer beteljesítésére. Ez se nem jó, se nem rossz. Vállalás.

    Jó vagy rossz születési képlet?

    Az én nézeteim szerint nincs jó vagy rossz képlet, minden attól függ, az egyén hol jár önismeretében, tudásában, sorsának megismerésében. Az önismeret a legfontosabb itt. Hiszen, ha tudom, hogy mire vagyok hajlamos, milyen jellemhibáim vannak, milyen eseményekkel szembesülök legtöbbször az életem folyamán, fel tudom emelni azt a problémát. Sőt hallottam olyant is, hogy „szolga” képlet meg „polgári” képlet. Ezzel sem tudok azonosulni, de aki igen, az is teljesen rendben van.

    Megoldások felé

    Én leginkább az erősségekre szeretek alapozni, a gyengeségeket is érintve persze, amely mindjárt elviselhetőbb, felvállalhatóbb, ha annak értelme van. Minden ember képletében van erősség és gyengeség is. Akik hozzám járnak tanulni szintén ismerik ezt a felvállalandó „negatív” pontot, amelyen mondhatni folyamatosan dolgoznom kell. De egy képlet erősségeit feldolgozva, sokkal hatékonyabban tudunk ezen pontokkal szemben is elfogadással lenni. Mindenkiben van valami nagyon jó, és mindenkinek van sajátos életfeladata. Természetesen az nem látszik a képletből, hogy szakács legyen az ember vagy író, de az igen, hogy milyen habitussal, milyen energiarendszerrel bír, és mi az ami számára mint egy út megmutatkozik.

    Szóval: senki sem reménytelen, senkinek a képlete nem „rossz”. Sokkal inkább egy adott területen megmutatkozó feladat és lehetőség rendszert mutat meg.

    Várok mindenkit szeretettel 🙂

      A döntés

      A döntés

      A mai ülés apropóján született ez az írás. A döntés fontosságáról szól, amely nélkül semmilyen cél elérése nem lehetséges az életünkben. A döntésről, amely fel nem vállalása a kudarckerülés egyik megnyilvánulása.

      A döntés

      Amikor akarunk valamit, akkor sokszor panaszkodunk arra, hogy nem teljesül be a vágy, a cél, amiért dolgozunk. Ha megpiszkáljuk ezt a kérdést, akkor ráláthatunk arra, hogy tulajdonképpen nincs meg hozzá az az egyértelmű beleállás, ami a célt elérhetné. Itt jön képbe a döntés valaki vagy valami mellett. Mert ahhoz, hogy elérjünk valamit, fókusz szükséges. A fókusz csak akkor tud létrejönni, ha több lehetőségből egy konkrét cél felé igyekszünk. Ezért is szokták kérni azt, hogy írd le, fogalmazd meg nagyon pontosan azt, hogy mit akarsz. Mert akkor a belső energiád, az akaraterőd egy helyre tud dinamikát adni. Ha van pontos vízió, vágykép, akkor a határozottság is segíti a folyamatot. Látod, mit akarsz és képes vagy arra, hogy az odavezető úthoz nyomvonalat építs. Amíg ez nincs meg, csak vágyakozol, elúszik az energiád és tötymörögsz.

      A félelem

      A döntés halogatása a hibázásból való félelem miatt alakul ki. Tulajdonképpen a legtöbb ember nem szívesen vállal kockázatot, csak akkor, ha valaki biztosítja róla, hogy egészen biztos, hogy jól választott, és a vállalását siker koronázza. Változni akarunk, de még itt sem vállaljuk be a kockázatot. Ezért nem is tudnak beindulni a folyamatok. Pedig a rossz döntések is segítenek minket. A hibás utak is támogatnak minket. Mert megmutatják, mit NEM akarunk, és ez is a valódi döntéshez, a valódi úthoz terel minket. A kudarcról már írtam, hogy időnként álruhás segítő, ezt most is tartom. Megmutatja, hogy erre ne menj, ne fektess bele több energiát. És ha ez még nem lenne elég: tapasztalatot is ad. Megízlelsz egy területet, és elkönyvelheted egy kalandnak. Az életedben több szerepet is kipróbálhatsz. A döntés nem kell, egy élethosszig tartó területre korlátozódjon. Szerencsére a mai világ még támogatja is ezt.

      A kockázat

      Amikor a teljes bizonyosság mellett döntünk, akkor azt választjuk, hogy nem ismerjük meg a saját határainkat. Amikor kudarc ér, akkor mutatkozik meg az igazi erő, az igazi én. Fel lehet állni és meg lehet fogalmazni egy másik célt, amiről kiderül, hogy sokkal inkább a miénk, mint az, amit annyira szerettünk volna. Az én életemben is volt ilyen.

      Tehát a döntés: valami mellett való teljes kiállás, a megtapasztalás vállalása függetlenül az eredménytől megadja a belső hajtóerőt. Ha ez a pontos cél megvan, akkor a vágy is manifesztálódhat.

      CÉLOK, TERVEK – A LÉLEK EREJE

      Mostanában talán többször láttátok, hogy említem a tervezés, célok szavakat a posztjaimban. Részben az év vége ihleti a sorokat, de sokkal inkább az év közbeni ülések tapasztalatát szeretném most összegezni. Sokak esetében vettem észre ugyanis, hogy nem rendelkeznek célokkal az életükhöz. Nincs világos képük arról, hogy mit szeretnének, merre tartanak, és ez a tanácstalanság jócskán elveszi az életenergiát.

      CÉLOK, TERVEK – AZ EGÉSZSÉG EGY RÉSZE

      Jómagam sem vagyok valami hatalmas stratéga, ami azt jelenti, hogy nem bonyolítom túl az életemet apróságig lebontott tervezéssel, de alapvető, hosszú távú céljaim, terveim vannak. Ez adja meg számomra az élet borsát, ez adja meg a kihívást, és a jelenlétet az életben. Persze, nekem sem volt mindig így. Volt olyan időszak amikor csak sodródtam, arra várva, hogy majd az élet megmutatja, hogy mit kell tennem, és így persze volt egy kis felelősség vállalás áthárítása is a sors nevű intézményre, hogy majd az szállítja nekem a sikereket.

      MIÉRT JÓ?

      Ha van cél, van terv, akkor mozgósítja az egyén a belső tartalékait, világos képalkotással folyamatosan meghaladja önmagát. Fejleszti a képességeit, netán tanul. Tágítja a nézőpontját, különböző ismeretekre tesz szert. Ha van egy világos kép, az életben tart, motivál, örömet okoz. Ha van cél, akkor van, miért felkelni van miért küzdeni. Jó is ez – önbizalmat ad. Minden cél elérésekor újabb és újabb ismeretet szerzünk önmagunkról, és minden beteljesedett pontnál erősebbé válik a kapcsolat önmagunkkal.

      Ha vannak célok, és ezeket apránként valóra váltja az egyén, akkor az életében boldogságot tapasztal meg. Mert megérti, hogy ha valóban küzd valamiért, akkor azt elérheti. Így tudja, hogy tényleg van hatalma a saját élete felett, nincs kiszolgáltatva a külső körülményeknek.

      (természetesen van hatása a körülményeknek, de van hite önmagában arra nézve, hogy új utakat tud keresni baj esetén).

      Ha nem is sikerül minden cél, az sem baj, tapasztalat, tanulás, újratervezés, minden adott lehet számunkra a sikerhez. Még akkor, is örülhetünk ennek, ha nem sikerült valami, mert megérthetünk fontos dolgot önmagunkról.

      CÉLOK NÉLKÜL

      De visszatérve a tapasztalatra: sok esetben találkoztam azzal, hogy nincsenek célok, nincsenek tervek, nem tudja, hogy hogyan szeretne élni.

      Nehéz ilyen esetben visszamenni az alapokig, hogy valamiféleképpen alkossunk egy képet arról, hogy milyen élet az, amire vágyik, természetesen a realitások talaján – ami azt később lehet már irrealitás is – és meglepődve tapasztalja, hogy az apró lépések megtételével egyre nő az önbizalma, az életereje.

      Tehát, mindenképp szükséges valamiféle vágy, ami értelmet ad a mindennapoknak, és ami megszünteti a sodródást a fátum, a végzet érzését. Mindenki számára járható út, hogy önmaga számára értéket teremt. Kezdve a kisebb lépésekkel, eljutva a nagyobbig. Nincs rosszabb, mint sötétben tapogatódzni, és lemondani arról, hogy uralni tudjuk az életünket, a gondolatainkat.

      Ha így érzel, szívesen segítek neked újratervezni, célokat kitűzni, azokat elérni, lépésről- lépésre. Nincs jobb, mint amikor megvalósulnak a vágyak még akkor is, ha azok elsőre apróbb eredményekként mutatkoznak meg.

      Boldog Új Évet mindenkinek!

      Vágy és cél – érd el, amit szeretnél!

      Mi a különbség a vágy és a cél között? A mai írásomban erre keresem a választ. Ideális helyzetben a kettő együtt egymást inspirálja.

      Vágy, mint kiindulópont

      A vágy az, ami megszületik az emberben azért, hogy megtapasztaljon valamit, amit eddig ismert.

      A vágy létrejötte több szakaszból áll. A kezdeti szakasz az álmodozásé, amikor még csak formálódik a gondolat, megszületik az érzés. Ekkor a vágy még valahol kívül van.
      Olyan, mintha más részére elérhető lenne, de saját megélésnek nem lehetséges. Az állapotot a jelen valóságában nem tudjuk elképzelni, de szeretnénk, ha az lenne. Ekkor még az ember nem cselekszik csak sóhajtozik. „De jó lenne…”- fázis. Ekkor még nem teszünk lépéseket.

      A vágy következő szintje annak észrevétele, hogy a környezetünkben több ember elérte már a vágyunkat. Találunk példát arra, hogyan születik meg más esetében az, amit mi is szeretnénk magunknak. Ebben a fázisban megértjük, hogy minden a mi hozzáállásunktól és akaratunktól függ. A vágy kezd konkrét lenni, bár célként még nem jelenik meg, egyelőre csak a lehetségesség szintjét ugorja meg az ember.

      A harmadik fázis, amikor már feszít, ami van, és a vágy nagyon meg akar valósulni. Ebben a szakaszban már a vonzás hatalma is megjelenik. Annyit gondolunk rá, hogy formálódik az agyunkban, a fejünkben az, hogy a vágy tulajdonképpen lehetne az életünk része is. Ekkor alakul át a vágy céllá.

      A cél, mint mérhető eszköz

      A cél nem más, mint kitűzni a vágyat, és hozzárendelni a szükséges erőt. A célhoz akarat és erő kell. Plusz hozzá kell adni azt az időt, ami segít ahhoz, hogy ez az elképzelés konkrét valósággá manifesztálódon. Ha nincs idő hozzárendelve, akkor mindig lehet megmagyarázni, hogy a vágyat miért nem értük még el, illetve kibúvót lehet keresni magunk számára.

      Ha van célunk, akkor ez egy világosan megfogalmazott gondolat lesz. A vágy még ködös, de a célnál tudjuk, mit akarunk. 5 kiló fogyást, több bevételt, más pozíciót, más munkát. A cél eléréséhez lehet cselekvést rendelni, amelyet mérni lehet. A fogyás esetén heti/havi szinten. A több bevételért plusz munkákat, vagy más munkákat lehet rendelni hozzá. A lényeg, az, hogy ha célod van, képes vagy azért rejtett tartalékot mozgósítani.

      Jellemzően a célért új dolgokat kell tanulni, plusz készségeket kell elsajátítani. A vágy és cél így lesz egymás támogatója.

      A cél sokszor többet kíván belőlünk. Ez természetes is, hiszen most a feladat a megszokásból, a komfortból való kilépés. Ehhez bizony szükséges az új ismerete, a nézőpontunk tágítása.
      Aki nem hajlandó erre, nem tud igazán belelállni a célba.

      Neked mi a célod? Vannak terveid? Lassan az új évre megalkotható lesz!

      Változás a kapcsolatainkban

      A korongok kettes – változás lapjáról beszéltem a tanfolyamon, akkor indult el bennem egy gondolatfolyam a változásról a kapcsolatainkban. Sok írás született mostanában a változásról, ezek általában a társadalmi kérdések kapcsán születtek, vagy események szintjén mozogtak. Most a személyekkel kapcsolatos hullámzásáról írnék.

      Áramlás

      Arról beszéltünk, hogy semmi sem állandó, az élet egy folyamatos áramlás. Ebbe beletartoznak az emberek is, akik körülvesznek minket. Mi pedig szeretnénk megtartani kapcsolatokat, barátságokat, üzleti társulásokat, mert ragaszkodunk a kötelékekhez.

      Változunk, fejlődünk

      Amit nem látunk, hogy a folyamatos fejlődésben állandóan változunk, átalakulunk. Van, hogy két ember teljesen másféle gondolkodásmód okán elfejlődik egymástól. Az egyik marad egy szinten, a másik továbbmegy, vagy épp mindkettő teljesen másfelé változik, míg nem marad már közös pont. Nem kellemes folyamat ez.

      Mintha egy tükörben látná az ember a múló időt – a régi emlékek, vidám percek megvannak, de a hozzá tartozó ember már nincs. Meg kell tanulni elengedni, és nem ragaszkodni ahhoz, ami a múltat jelképezi.

      Persze, ez nehéz, mert fájdalmas. De sokkal fájdalmasabb a már nem működő kapcsolatokat erőltetetten fenntartani. A legjobb, amit tehet az ember: a hála. Öröm a szép pillanatokért, a jó dolgokért, a kapcsolódásért.

      Változás az üzleti kapcsolatainkban

      Az üzleti társulásokra éppígy vonatkozik ez. Nem minden kapcsolat lesz hosszú életű, és nem minden üzletből lesz hosszú távú kölcsönös építő együttműködés. Itt is változik az ember, mást akarnak, másképp, máshogyan, és óhatatlan, hogy ki kell lépni abból a folyóból, amely inkább eláraszt, semmint öntözne. Mindenki megtalálja a maga párját, az épp aktuális fejlettségének megfelelően. Itt is sokkal jobb elengedni a nem működő kapcsolatokat, mert megakadályozza, hogy új, építő, gazdagító együttműködések jöjjenek be helyette.

      A nem működő kapcsolatokhoz való ragaszkodás sokkal több gondot okozhat, mint első látásra véljük. A kommunikáció során sűrűsödnek a félreértések, egymás akaratlan bántása, a fájdalmas meg nem értések. Ez így a korábbi jó időszak emlékeit is átformálja.Egy biztos: a változás a kapcsolatainkban is állandó.

      Engedjük el, ami nem működik. Ki tudja, később, a változások közepette egy más minőségben még feltámadhat a kapcsolat.

      De egy biztos, mindennek megvan a helye, az ideje, és van, aki csak kis időre szegődik mellénk. Megvan ennek is az oka. Inkább örüljünk az értékes tapasztalatnak, amit adott.

      A változás-az-eletunkben

      A legtöbb változás félelemmel és fájdalommal jár. Általában a változást, mint szükséges rosszat vesszük tudomásul az életünkben. Mégis, ha jól megvizsgáljuk, akkor legtöbb esetben nem negatív előjelet kap a dolog.

      Persze, első blikkre legtöbbször az a reakció, hogy de, igen, ez negatív mert és hosszasan indokoljuk. Ezekben a „mert-ekben” igazán otthon vagyunk. A „DE” szócskában is otthon vagyunk. Viszont ha félelem nélkül, alaposan szembenézve megnézzük a változást magát, egészen érdekes dolgok derülnek ki.

      Változás tudattalanul

      Esetleg az, hogy vártuk is ezt a változást. Persze nem tudatosan, és nem pont így, de mégis. Igaz, ehhez tényleg brutális őszinteség kell. És bátorság is.

      Mert ha meglátjuk azt, hogy ez egy új esély igazából, álruhában, akkor máris picit hálásabb szemmel fogadjuk a változást.
      Így ez azzal is jár (jobb esetben), hogy az élet folyamán többször váltunk nézőpontot, változik az egyéniségünk, a szemléletünk. Megkeressük önmagunkban a hibát, újra és újra építjük önmagunkat, míg nem egyszerre csak ott van és megszületik az az ember, aki önmagát a világ részeként éli meg, és nem egóból, hanem szeretetből teremt.

      Álruhás segítő

      Meg kell érteni, hogy a változás nem mindig rossz. Nem ártani akar, hanem újra teremteni. Hogy több és tágasabb nézőpont legyen az ember sajátja. És így ő maga is több embert, szituációt és véleményt ismer meg és fogad el.

      A változás befogadása

      Sokkal könnyebb, ha érkezik a hullám és ellenállás helyett a tudatos együttműködés t választjuk. Mit értek ezen. A probléma/változás felismerését, annak elfogadását, és a bekövetkezendő új lehetőség, korszak, esemény átértékelését.

      Fontos meglátni, hogy a hozzáálláson múlik minden. Ha a változásban lehetőséget veszel észre, ha a megoldásokra összpontosítasz, akkor könnyebben vészeled át az időszakot, mintha panaszkodsz, morogsz, zsörtölődsz.
      A hullámmal való mozdulás egyenlő a sikerrel. Nem kell elhinned próbáld ki. Életed egy-egy nehezebb szakaszának indul neki pozitív szavakkal, hittel, cselekvéssel! Várd el a jót, a megszokott kudarc helyett.

      Ha készen állsz a változásra, segíthetek!

      A felelősségvállalásról

      Kérés jött, hogy írjak a felelősségvállalásról. Nagyon örülök neki, mert egy olyan téma, amely ugyan foglalkoztatja az embereket, de helyesen kevesen tudnak viszonyulni hozzá.

      Hárítások

      Amikor valamilyen téren kudarcot vallunk, vagy nehézség jön szembe, amit nem tudunk megugrani, akkor a feszültség, a frusztráció nő. Megélni azt, hogy valami nem sikerül: nagyon nehéz. Szembenézni azzal, hogy rossz döntéseket hoztunk: fájdalmas. Ilyen esetekben keresünk kibúvót, mentsvárat. Áthárítunk valamit egy külső harmadik okra, hogy ne legyen akkora súlya az eseménynek.

      Felelősség – bátorság

      Van olyan életterület, ahol viszonylag könnyen megy a felvállalás, és van, ahol makacs tagadásba vonulunk. Jó megvizsgálni, hogy mivel kapcsolatban és kivel kapcsolatban hozok felelősségteljes döntéseket. Ez arra késztet, hogy szembenézzünk valamivel . Eszmélésünktől kezdve tanuljuk azt, hogyan hárítsuk át a rossz dolgokból, döntésekből eredő eseményeket másra, másokra, emberekre, intézményekre, népcsoportra, a lista végtelen. Nem szeretjük belátni a hibáinkat. Nem szeretünk esendőnek vagy butának látszani. Nem szeretjük elismerni, hogy valamit mi nem választottunk annak idején, mert túl sok áldozatot követelt volna.

      Egy adott helyzetben mindig van választási lehetőség, de amikor az ember benne van a helyzetben, nem veszi észre azt, hogy másképp is dönthetne.

      Önvizsgálat – a múltból tanulva

      Legtöbb okból a gyávaság, a félelem, a megalkuvás, a mindenkinek való megfelelés az oka annak, hogy hárító mechanizmusokat építünk be.  De ugyanígy igaz az információ hiánya is, vagy az alapos utánajárás hiánya is beindíthatja a felvállalás hiányát. És most már egyértelműen látom, hogy a tudatosság hiánya milyen kárt tud okozni. Ha valamit teljes mellszélességgel, a felelősségünk teljes tudatával vállalunk, akkor az pozitív végeredménnyel végződhet, még akkor, is, ha a első pillanatban kudarcnak látszik.

      A felelősség tehát az, ha már nem akarunk magunknak hazudni. És másoktól sem követeljük meg a hazugságot. Ha vállaljuk azt, hogy a döntéseink teljes mértékben önmagunk választásai, függetlenül a körülményektől. Ez a döntés nagyfokú szabadságot ad. Mert így nem függünk a környezetünktől.