Megfigyeltétek már, hogy azok, akik irigylik más boldogságát, önmaguk életében nem tudják megteremteni azt? Hiszen minden boldogsággal kapcsolatos dolog, csakis belülről eredeztethető. A szintek is különfélék lehetnek ennek szellemében. Van, aki egészen kis, apró dolgokkal is szebbé, örömtelibbé tudja tenni a saját életét, és van, aki a legjobb módú életben, gazdagságban sem találja a helyét, irigykedve másokra. A kulcs tehát abban lakozik, hogy mennyire értékeljük azt, amink van, mennyire élvezzük a dolgokat, tehát lelkünk nyitott-e az az öröm megélésére és tapasztalására.
A téma most úton-útfélen elém kerül, és azt látom, hogy sokan egyszerűbbnek gondolják, hogy valakire rosszindulatú, lehúzó megjegyzést tesznek bármely tette, vagy eredménye, illetve élethelyzete okán anélkül, hogy megnéznék, az illető mindennapjai mögött mennyi munka, mennyi befektetett energia rejlik. Az a szó, hogy „szerencsés”, önmagában nem létezik. Semmi, semmi nincs munka nélkül! A boldog párkapcsolat munkát igényel. A szakmai siker munkát igényel, a boldogság munkát igényel. Nem alakul ki magától a sikerélmény, ezt elvileg mindenki tudja. Ahol aratni akarnak, ott előbb vetni kell. Így azok, akik másokat irigyelnek, mondván, hogy neki „könnyű”, meg: „az ő élete nem olyan nehéz, mint az enyém. Ő szerencsés, mert van családja. Mert van pénze. Mert. Mert. Mert.
Megnézni azt, hogy mit tehetek a saját helyzetemben, mik a határaim, hogyan tudok magamnak teremteni boldogságot,ez a valódi boldogság kulcsa.
Ti hogy látjátok ezt?