A felelősségvállalásról

Kérés jött, hogy írjak a felelősségvállalásról. Nagyon örülök neki, mert egy olyan téma, amely ugyan foglalkoztatja az embereket, de helyesen kevesen tudnak viszonyulni hozzá.

Hárítások

Amikor valamilyen téren kudarcot vallunk, vagy nehézség jön szembe, amit nem tudunk megugrani, akkor a feszültség, a frusztráció nő. Megélni azt, hogy valami nem sikerül: nagyon nehéz. Szembenézni azzal, hogy rossz döntéseket hoztunk: fájdalmas. Ilyen esetekben keresünk kibúvót, mentsvárat. Áthárítunk valamit egy külső harmadik okra, hogy ne legyen akkora súlya az eseménynek.

Felelősség – bátorság

Van olyan életterület, ahol viszonylag könnyen megy a felvállalás, és van, ahol makacs tagadásba vonulunk. Jó megvizsgálni, hogy mivel kapcsolatban és kivel kapcsolatban hozok felelősségteljes döntéseket. Ez arra késztet, hogy szembenézzünk valamivel . Eszmélésünktől kezdve tanuljuk azt, hogyan hárítsuk át a rossz dolgokból, döntésekből eredő eseményeket másra, másokra, emberekre, intézményekre, népcsoportra, a lista végtelen. Nem szeretjük belátni a hibáinkat. Nem szeretünk esendőnek vagy butának látszani. Nem szeretjük elismerni, hogy valamit mi nem választottunk annak idején, mert túl sok áldozatot követelt volna.

Egy adott helyzetben mindig van választási lehetőség, de amikor az ember benne van a helyzetben, nem veszi észre azt, hogy másképp is dönthetne.

Önvizsgálat – a múltból tanulva

Legtöbb okból a gyávaság, a félelem, a megalkuvás, a mindenkinek való megfelelés az oka annak, hogy hárító mechanizmusokat építünk be.  De ugyanígy igaz az információ hiánya is, vagy az alapos utánajárás hiánya is beindíthatja a felvállalás hiányát. És most már egyértelműen látom, hogy a tudatosság hiánya milyen kárt tud okozni. Ha valamit teljes mellszélességgel, a felelősségünk teljes tudatával vállalunk, akkor az pozitív végeredménnyel végződhet, még akkor, is, ha a első pillanatban kudarcnak látszik.

A felelősség tehát az, ha már nem akarunk magunknak hazudni. És másoktól sem követeljük meg a hazugságot. Ha vállaljuk azt, hogy a döntéseink teljes mértékben önmagunk választásai, függetlenül a körülményektől. Ez a döntés nagyfokú szabadságot ad. Mert így nem függünk a környezetünktől.

Kérdés-válasz a Coach munkámról

Érdekes beszélgetésem volt a hét végén egy érdeklődővel, aki feltett az általam végzett coaching munkáról pár kérdést, s erről szeretnék írni nektek, mert talán bennetek is megfogalmazódott az, hogy hogyan dolgozom, mi a munka lényege, és milyen eredmények várhatóak?

Mi a coaching?

Íme a leggyakoribb kérdések:

No és mindenkinek használ a coaching?  –   Igen, amennyiben valaki valódi döntést hoz arról, hogy tényleg változni akar. Attól, hogy elmégy egy bármilyen témakörben dolgozó terapeutához, még nem oldottad meg a problémát magát. A fizikai jelenlét nem elég, intenzív figyelem kell hozzá, s a figyelmen túl pedig elhatározás, szándék, elköteleződés a valódi változás mellett.

Mennyi idő mire jobban leszek? Sokáig kell csinálni?  – A sokáig relatív fogalom, de ritkán történik egy alkalmas ülésen teljes változás. Hiszen évekig maradtál egyazon gondolatnál, és ezen változtatni szeretnél. Ez pedig idő függvénye is. Ha mindent ugyanúgy csinálsz, hogyan változhatna bármi is? Bele kell tenned az időd a türelmed, és a munkád, az önfegyelmed. A folyamat sikeréért legalább annyira felelős vagy Te magad, mint a segítőd.

Sokszor abban a mintában lehet elbukni, hogy önmagunktól a tökéletességet várjuk el. Ha nem leszünk egyből és azonnal olyanok, amilyenekké válni szeretnénk, vagy a kívánt változás nem azonnal következik be , hajlamosak vagyunk feladni a további munkát.

Szerintem én reménytelen vagyok – ezt a mondatot meg sem szeretem hallani. Olyan sok ember van, aki nehéz, sőt reménytelen helyzetből küzdötte fel magát! Ha nem hiszed, olvass utána – bőséges szakirodalom áll rendelkezésre. Ha egyből lemondasz magadról, valóban senki nem tud változást adni neked.

Mit kell tenned?

1)      Dönts határozottan arról, hogy szeretnél jobban, boldogabban élni!

2)      Keresd meg a számodra szimpatikus embert, aki segíthet neked!

3)      Dolgozz magadon, tedd, amit kell, olvass sokat, és gyakorolj!

4)      Figyelj! Sokat és kitartóan, befelé és kifelé egyaránt!

5)      Fejezd be az áldozati mentalitást! (nekem úgysem sikerül, reménytelen vagyok, engem mindenki kihasznál)

6) Jelentkezz, és kezdjünk dolgozni!

    Szeretettel: Roni