Elengedés 3: Függőségből a szabadságba

Folytatjuk az elengedéssel kapcsolatos írás-sorozatot, mert nagyon sokan vannak párkapcsolati függésben. Ami valójában nem is párkapcsolat, de mégis egy adott személyhez kötik magukat, aminek hozadéka a kisebbségi komplexus, az örökös szenvedésérzés, és a boldogtalanság.

Csak Te, senki más…

A görcsös ragaszkodás automatikusan ellenérzést, menekülési vágyat szül. Amíg igazán görcsölsz azon, hogy a Tiéd legyen valaki vagy valami, egész egyszerűen nem tud megérkezni, sem pedig Nálad maradni.

A görcs ugyanis negatív teremtés. Azt sugallja, nem vagyok elég jó neked, ezért aggódom, félnem kell, mert nem vagyok jó a számodra.
Így aztán a kisugárzásom ezt fogja üzenni: mindenáron ragaszkodom hozzád, nem érdekes, ha Te nem akarod. Ez a kisugárzás persze a másikat taszítja, mert energiát vesz el: nem önálló lényként definiáljuk magunkat, hanem olyan embernek, aki akkor boldog, ha az a másik jelét adja annak, hogy ő létezik.

Amíg erőből bizonygatjuk, hogy milyen nélkülözhetetlenek vagyunk, úgy halványul el minden erényünk, minden olyan tulajdonságunk, amely valóban pozitív bennünk.

A „túl sok a jóból” szólást mindenki ismeri. Ha túl sokat adunk, egy idő után méreggé válik, legyen az bármilyen egészséges dolog is.
Így a görcs lesz a kapcsolatok halála, mert az egyensúly hiánya miatt nem tud a másik ember annyit adni, amennyit én kérnék tőle. Így megjelenik a bűntudat, aminek több fokozata is van.

Szeretlek vagy birtokollak?

Ha azon fáradozom, hogy te legyél a napom, a holdam, a csillagom, a mindenem, és téged szolgáljalak, mindezt ragaszkodásból, (mert én, látod, szeretlek!), akkor nem engedem a másiknak, hogy ő annyit adjon magából, amennyit ő szeretne. Kialakul a neheztelés, a vádaskodás is… bezzeg én…

Ha a másiktól várom a visszaigazolást, akkor nem szeretem, csak birtoklom.

Akkor az a célom, hogy Ő boldoggá tegyen engem, úgy ahogy én akarom. Ebben nincs szeretet, nincs kapcsolódás.
Ez csupán az az érzés, hogy ő ott van, ettől én boldog vagyok, akárha az enyém lenne a játékmackóm. Ebben az is benne van, hogy eltűröm, ha bánt, ha sérteget, ha megaláz, hiszen, ő az enyém, így bármi áron meg kell tartanom. Ha ez az ára, megfizetem.

Egyensúlyt teremteni

Ha valahol nincs egyensúly, akkor az első lépés ezt visszaállítani. Ha már nem lehetséges, akkor el kell engedni. Elengedés után, ha visszaállítod az önbecsülésed, akkor elképzelhető az is, hogy visszatér, amit elengedtél. A belső nyugalom az, ami visszaállítja a vágyott állapotot. A görcsös akarás soha.

2 thoughts on “Elengedés 3: Függőségből a szabadságba”

  1. Nagy Erika

    Kedves Roni! Szeretném mégkerdezni h ennek a cikknek van előző resze(i), ha igen hol találom meg vagy kérhetnék h elküld nekem. KÖSZÖNÖM SZÉPEN Nagy Erika

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Shopping Cart
Scroll to Top