párkapcsolódásaink

(Pár)Kapcsolódásaink

(Pár)Kapcsolódásaink – avagy társas viszonyaink és az emberi kapcsolataink.

Tudjátok mi a leggyakoribb kérdés/probléma/megoldásra váró helyzet a konzultációk során?

Ha a párkapcsolatra voksoltál, akkor eltaláltad. Az üléseim nagy részét a kapcsolódások megléte vagy hiánya teszi ki. Most a meglévő kapcsolat(ok)ról írok nektek pár gondolatot. Kevesen tudják, hogy párkapcsolati üléseket is vállalok – imádom ezeket az foglalkozásokat, mert abból, hogy eljönnek, már látszik, hogy annyira még fontosak egymásnak, hogy adjanak esélyt a kapcsolatuknak. Mit veszek észre?

A párterápiák során a leggyakoribb probléma a másik meg nem értése, szükségletének fel nem ismerése. Nem véletlenül írtam, hogy elismerése, mert ott kezdődik a baj, hogy fel sem ismerjük a szükségletét a társunknak. Nem tudjuk, nem értjük, mire vágyik, nem értjük a reakcióját, a kéréseit. Csak bosszant, hogy ő nem ért meg minket.  

(Pár)Kapcsolódásaink

Értelme és oka van, hogy magunkból indulunk ki. A saját mikrokozmosz olyan erős, hogy feltételezzük: mindenkiben benne van a bennünket mozgató erős energia, impulzus, nézőpont, vélemény, cselekvési metódus.  Azt hisszük, mindannyian ugyanúgy, ugyanazon görbe mentén értjük meg a feladatokat és fejlődünk.

A lexikális tudás helyett jó lenne, ha nem felejtenének el minket megtanítani arra, hogy kíváncsiak legyünk egy másik nézőpontra, megoldásra, lehetőségre. Ha érdekes lehetne a másik szempontja.

Ha visszamegyünk a gyerekkorunkba: jutalmazva van az azonos gondolkodás, reagálás egy kapcsolati hálóban. Büntetve van a különbözőség, az egyediség. Ezzel máris megtanultuk, hogyan kerüljünk ki egy konfliktusból, hogyan erősítsük az identitásunkat. Ezzel máris megtanulásra kerül a szabály: ne különbözz! Csináld így, így jó!  A konfliktusok elkerülése érdekében igyekszünk idomulni, hasonlítani. Amit megtanultunk, amilyen szerepet magunkévá teszünk, az a szerepet próbáljuk fenntartani mint egy status quo-t.

Elvárások

Csoda-e hogy a párkapcsolatba is elvárásokkal, saját nézőpontokkal megyünk bele? Lehet, hogy a kapcsolat elején a különbözőség, a más reagálás, más megoldás izgalmas; a mindennapi életben azonban már akadály.

  • létezz úgy, hogy nekem jó legyen!
  • gondold úgy, ahogy én!
  • akkor szeretsz, ha egyetértesz velem!
  • akkor érzem biztonságban magam, ha úgy csináljuk, ahogy én szoktam!

Ezek a leggyakoribb én-üzenetek a terápiák során.

Mi a megoldás? Sajnos nincs könnyű út, előbb ismerd meg önmagad! Tudd, mit miért akarsz, tudd, mit miért képviselsz! Egyáltalán a sajátod az adott érzés, gondolat? Vagy rutonból, szerepként működsz, mert ezt ismered?

Következő lépcsőfok: Ismerd meg a másikat! Értsd meg miért olyan, amilyen! Ismerd meg, mire van szüksége! Fogadd el, ha nem képes arra, amire Te, és ne hibaként tekints erre!

Végeredmény: A helyes kompromisszumok és a valódi megértés által a kapcsolat harmonikusabbá válik. ( olyan kapcsolat nincs, ahol sosincs konfliktus. Nem a nézeteltérés megszüntetése a lényeg, hanem a harmonikus együttműködés megteremtése, és a konfliktus helyes kezelése)

Erre dolgoztam ki a Kapcsolódási pontjaink Workshopot. Itt a megoldási és a következő lépcsőfok szakaszait találjátok. Lehetőségetek van önmagatokat megismerni a számokon keresztül, és ezt követően a párotok szükségleteit is megismerhetitek. Innen pedig megoldások születnek a harmonikus együttélésre. Akár egy-egy előadásra is jöhettek, akár az egész sorozatra.  🙂

Itt olvashattok erről bővebben:

ronikulcsa.hu/kapcsolodasi-pontjaink/

Elérni a céljaidat

Elérni a célokat

Minden ember arra vágyik, hogy valamilyen értelmet találjon az életében. Mind keressük azt, hogy hogyan lehetünk hasznára a világnak. Mind azt keressük, milyen célja van velünk az életnek. Meg vagyok győződve arról, hogy mindannyiunknak szán szerepet az élet, az univerzum. És mindannyian képesek vagyunk ezt a célt megtalálni a saját életünkben, anélkül, hogy orvosok, vagy politikusok lennénk.Nagyon közkedvelt az a gondolat, hogy csak egészen különleges módon szolgálhatjuk az életet. Ez egyáltalán nem törvényszerű, se nem életszerű, hogy mindannyian idegsebészeknek kell lennünk.

Szóval: hogy éred el a céljaidat? Hogyan tudod, miben vagy jó? Hogyan tudod kiteljesíteni a létezésed?

Ismerd meg önmagad és a valódi céljaidat!

Először is ismerd meg magad! Ez elengedhetetlen lépés. Kérlek, az ismerd meg önmagad címen, ne arra gondolj, amit mások mondanak neked. Persze, az is értékes visszajelzés, de sok esetben inkább szól a másik emberről, mint Rólad. Keresd meg, ki vagy te a szíved mélyén. Mit gondolsz az életről belül? Ki vagy Te, amikor senki nem lát, és nem viselsz éppen valamilyen szerepet?

Engedd el a hiedelmeid

Másodszor engedd el azokat a hiedelmeket, amelyek mások szerint az élet célját jelentik. Nem, nem mindig kell segítőnek lenned, nem kell megmentened a világot, az állatokat önfeláldozással. Annyi más mód van arra, hogy a létezéseddel hozzájárulj az élethez! Engedd el azokat a korlátokat, amelyet a nevelés, a közbeszéd tesz ahhoz, akivé lenned kell(ene). Hogyan tudod elérni a célokat? El kell engedned más céljait!

Létezz, gyakorolj, tapasztalj!

Próbálkozz! Próbálj ki több helyzetet, szakmát, tevékenységet. Szintén gyerekkorunkban arra tanítanak, hogy egysíkú legyél, hogy válassz valamit, és tarts ki mellette mindhalálig Ez azért sem jó, az élet maga az  állandó változás. Minél kevesebb megoldásunk van a változáshoz, annál nehezebben vesszük az elénk kerülő akadályokat. Folyamatosan fejlődünk, változunk. Az állandóság mítosz, a változás az egyetlen állandó. Minél többet mersz tapasztalni, annál biztosabb vagy önmagadban is.

Fejlődj abban is folyamatosan, amit már tudsz

Ha pedig már megtaláltad, amit szeretsz, ami Te vagy, akkor fejlődj abban folyamatosan. Ne állj meg kész sémáknál! Merj változtatni, különböző szempontokat megvizsgálni. Légy következetes abban, hogy egy adott területen állandóan továbbképzed magad. Így nem lustulsz el, és mindig újabb és újabb esélyt adsz annak, hogy elérni a céljaidat kihívás és nem nehézség lesz.

Elérni a célokat

Kezdd az első lépéssel: önmagaddal! Ismerd meg ki vagy Te: várlak a 2023-as 22 napos önismereti utazáson! 🙂

    Válts fókuszt

    Válts fókuszt!

    Válts fókuszt!

    Ismerős helyzet: nehéz időszakod van. Beborít mindent a probléma, a megoldandó feladat. Azt érzed csak egy valóság van, amiben létezel. Talán megdermedsz. Nehéznek, súlyosnak érzed a tested, a lelked. ÉS a félelmeid úrrá lesznek rajtad. Ez az, amikor csak a félelmeid, a megakasztott állapotod veszi át a fókuszt. Egyre nehezebben döntesz, és lassul a reakcióidőd.

    VÁLTS FÓKUSZT!

    Ha a fenti állapotban vagy, akkor nehéznek hat a tanács: válts fókuszt. Elsősporban, azért mert semmi mást nem érzel valóságosabbnak, mint a húsodba vágó problémát. Elsőként tehát azt kell tudatosítanod, hogy a probléma már létezik. Sehová nem megy addig, amíg meg nem oldod. Így ha látod, hogy veled marad, megengedheted magadnak azt a luxust, hogy körbenézz. Hogy lásd, ami van körülötted. Hogy kicsit fellélegezz a saját fejedben lévő rémképektől és gondolati körforgásból.

    Tudatosság kell ehhez. Az, hogy akard kirángatni magad a bénító erőlködésből. Mert amikor az ember a fenti állapotban van, sokszor erőlködik, és kizárólag az jár a fejében: mikor lesz már vége, mikor érünk oda, ahol nincs gyász, nehézség, fájdalom, probléma?

    Egy biztos: vége lesz, de az nem segít, hogy ha szenvedve, fájdalmakat növelve, további páncélokat téve magunkra haladunk tovább. A nehézségére való fókuszálás a gondok nagyságát is növeli. Tehát: válts fókuszt tudatosan!

    SZAKADJ KI!

    Minden állapotot lazít, old, ha kiszakadunk abból a környezetből, abból a helyzetből, amiben van. Keress másokat, akiknek Te segíthetsz! Nézz körül, mi zajlik körülötted! Válaszd a természet gyógyító energiáját! (nem, nem kell vagyonokat költeni erre, megfelelő a közeli erdő, a patak, a rét!)

    Válaszd a mozgást. A habitusod határozza meg, hogy neked mi segít: a rendkívül kemény edzés, ami gondolkodni sem hagy időt, vagy a jóga, amely a légzésedet koncentrálja és úgy szakít ki a belső monológodból!

    És ez utóbbi: a monológot tudatosan cseréld le! Ismerd fel, mi az, amit folyamatosan mondasz magadnak a nehéz helyzet esetén. Mi az, amivel állandósítod magát a helyzetet. Mert minél többet rágódsz, gyötrődsz, annál biztosabbá teszed azt.

    És végül: kérj segítséget: baráttól, szakembertől, bárkitől, aki segít fókuszt váltani!

    MEGOLDÁS FELÉ

    A problémát így is és úgy is meg kell oldani: nem mindegy milyen attitűdből teszed ezt. A fejlődésed a fókuszváltással növekszik: mivel erőt nyersz azzal, hogy máshonnan szerzel pozitív energiát, maga a nehézség is enyhül. Több energiád lesz megoldani. Több önbizalmad lesz belevágni, szembenézni, feldolgozni. Ezzel pedig az önmagadba vetett hited is erősödik!

    Segítségre van szükséged? Jelentkezz be bátran tanácsadásra:

      A döntés

      A döntés

      A mai ülés apropóján született ez az írás. A döntés fontosságáról szól, amely nélkül semmilyen cél elérése nem lehetséges az életünkben. A döntésről, amely fel nem vállalása a kudarckerülés egyik megnyilvánulása.

      A döntés

      Amikor akarunk valamit, akkor sokszor panaszkodunk arra, hogy nem teljesül be a vágy, a cél, amiért dolgozunk. Ha megpiszkáljuk ezt a kérdést, akkor ráláthatunk arra, hogy tulajdonképpen nincs meg hozzá az az egyértelmű beleállás, ami a célt elérhetné. Itt jön képbe a döntés valaki vagy valami mellett. Mert ahhoz, hogy elérjünk valamit, fókusz szükséges. A fókusz csak akkor tud létrejönni, ha több lehetőségből egy konkrét cél felé igyekszünk. Ezért is szokták kérni azt, hogy írd le, fogalmazd meg nagyon pontosan azt, hogy mit akarsz. Mert akkor a belső energiád, az akaraterőd egy helyre tud dinamikát adni. Ha van pontos vízió, vágykép, akkor a határozottság is segíti a folyamatot. Látod, mit akarsz és képes vagy arra, hogy az odavezető úthoz nyomvonalat építs. Amíg ez nincs meg, csak vágyakozol, elúszik az energiád és tötymörögsz.

      A félelem

      A döntés halogatása a hibázásból való félelem miatt alakul ki. Tulajdonképpen a legtöbb ember nem szívesen vállal kockázatot, csak akkor, ha valaki biztosítja róla, hogy egészen biztos, hogy jól választott, és a vállalását siker koronázza. Változni akarunk, de még itt sem vállaljuk be a kockázatot. Ezért nem is tudnak beindulni a folyamatok. Pedig a rossz döntések is segítenek minket. A hibás utak is támogatnak minket. Mert megmutatják, mit NEM akarunk, és ez is a valódi döntéshez, a valódi úthoz terel minket. A kudarcról már írtam, hogy időnként álruhás segítő, ezt most is tartom. Megmutatja, hogy erre ne menj, ne fektess bele több energiát. És ha ez még nem lenne elég: tapasztalatot is ad. Megízlelsz egy területet, és elkönyvelheted egy kalandnak. Az életedben több szerepet is kipróbálhatsz. A döntés nem kell, egy élethosszig tartó területre korlátozódjon. Szerencsére a mai világ még támogatja is ezt.

      A kockázat

      Amikor a teljes bizonyosság mellett döntünk, akkor azt választjuk, hogy nem ismerjük meg a saját határainkat. Amikor kudarc ér, akkor mutatkozik meg az igazi erő, az igazi én. Fel lehet állni és meg lehet fogalmazni egy másik célt, amiről kiderül, hogy sokkal inkább a miénk, mint az, amit annyira szerettünk volna. Az én életemben is volt ilyen.

      Tehát a döntés: valami mellett való teljes kiállás, a megtapasztalás vállalása függetlenül az eredménytől megadja a belső hajtóerőt. Ha ez a pontos cél megvan, akkor a vágy is manifesztálódhat.

      Megfelelési kényszer fogságában

      Profi megfelelő voltam. Ezt biztosan tudom. Közepesen sok év tapasztalatával köteteket tudnék regélni arról, hogyan lehet mindenkinek megfelelni, vagy legalábbis megpróbálni ezt. Akár órákat is adhatnék belőle, és simán meggazdagodhatnék belőle. De miért is lép fel a megfelelési kényszer?

      Ami látszólag jó, nem biztos, hogy az

      Mindezt azért tettem, hogy elfogadjanak, és szeressenek. A tapasztalat igazolni látszott a viselkedésem helyességét. Ha úgy tettem, ahogy elvárták, akkor minden rendben volt, igazán remek társaság, ember, stb vagyok. Azonban, ha elhangzott egy általam kiejtett nem szócska, vagy különvélemény, akkor már az egészből igencsak instabil állapot alakult ki. Akkor már nem én voltam a legkedvesebb és legaranyosabb ember, jöhetett a vád, s esetenként a bosszú is. Akárhogy is nézve megérte ez? Sikeresen tönkretéve önmagam szeretetét, elfogadását. Az önmagamba vetett hitet és kiállást.

      Az egyéniség elvesztése

      De, amiért e kérdés felmerült és e sorokat írom Nektek, egy olyan emberrel történő beszélgetés utáni állapotban vagyok, akit nagyon szeretek. Nem volt kellemes látni őt úgy, hogy teljesen megkérdőjelezte önmagát, az egyéniségét. Úgy érezte, hogy egyáltalán nem szerethető, semmire sem jó, és alkalmatlan arra, hogy őt elfogadják és szeressék. A hibát csak magában kereste, és zokogásba fúlva jutott el arra a pontra, hogy ő semmilyen társaságba és emberi közösségbe nem illik. Mindez azért, mert kedvesének legbelsőbb környezete nem fogadta be őt, irigységgel és meg nem értettséggel fordultak felé. Az én határozott, jellemes, csodálatos egyéniséggel bíró ismerősöm pedig most csírájában sem mutatta a felsorolt jellemzői egyikét sem.

      Mindaz, ami Őt önmagává tette, eltűnt, és maradt a görcsös akarás és sírás. Mert hogy ő mindent megtesz a környezetében élőknek kritika nélkül, erőn felül teljesít.
      Így nem nehéz elképzelni mennyire kimerül abban, hogy kitalálja mások mit várnak tőle, és lesse azokat a szeretetmorzsákat, amiket nem kap meg. A megfelelési kényszer bedarálja.

      Nagyon is jól értettem őt. Mivel ugyanezeken a stációkon átmentem. Rutinos megfelelőként pontosan tudtam volna olyan tanácsokat adni, amivel ezt a mérleget átbillenti a maga javára. Mégsem ezt tettem.

      Mindenki vágyik befogadásra, elfogadásra. Ez létezésünk egyik alappillére, hiszen társasági lények vagyunk. Persze az alapvető, normál alkalmazkodás, beilleszkedésre való képesség szükséges a mindennapjainkhoz.
      De amikor már a teljes lelki alapok kezdenek széttöredezni, akkor fel kell tenni a kérdést: megéri-e?

      Döntés szorításában

      Megéri-e lemondani a belső igazságunkról? Megéri-e mindig más kedvét keresni? Alkalmazkodni más igényeihez, életstílusához, felfogásához?
      Meddig rendelheted alá magad másoknak? És ami a legfontosabb, tisztában vagyunk-e ennek következményeivel?
      Így ismerősömnek is ezt mondtam: ne rendelje alá magát csak azért, hogy elfogadják, mert az már feltételhez kötött szeretet. Szeretlek: ha….; de az valódi szeretet? És kell-e az a fajta szeretet? Akkor változzon, ha ő maga nincs már összhangban a saját lényével, és Ő maga akar változni. Az valódi, mély, és őszinte változás lesz.

      Elengedés 3: Függőségből a szabadságba

      Folytatjuk az elengedéssel kapcsolatos írás-sorozatot, mert nagyon sokan vannak párkapcsolati függésben. Ami valójában nem is párkapcsolat, de mégis egy adott személyhez kötik magukat, aminek hozadéka a kisebbségi komplexus, az örökös szenvedésérzés, és a boldogtalanság.

      Csak Te, senki más…

      A görcsös ragaszkodás automatikusan ellenérzést, menekülési vágyat szül. Amíg igazán görcsölsz azon, hogy a Tiéd legyen valaki vagy valami, egész egyszerűen nem tud megérkezni, sem pedig Nálad maradni.

      A görcs ugyanis negatív teremtés. Azt sugallja, nem vagyok elég jó neked, ezért aggódom, félnem kell, mert nem vagyok jó a számodra.
      Így aztán a kisugárzásom ezt fogja üzenni: mindenáron ragaszkodom hozzád, nem érdekes, ha Te nem akarod. Ez a kisugárzás persze a másikat taszítja, mert energiát vesz el: nem önálló lényként definiáljuk magunkat, hanem olyan embernek, aki akkor boldog, ha az a másik jelét adja annak, hogy ő létezik.

      Amíg erőből bizonygatjuk, hogy milyen nélkülözhetetlenek vagyunk, úgy halványul el minden erényünk, minden olyan tulajdonságunk, amely valóban pozitív bennünk.

      A „túl sok a jóból” szólást mindenki ismeri. Ha túl sokat adunk, egy idő után méreggé válik, legyen az bármilyen egészséges dolog is.
      Így a görcs lesz a kapcsolatok halála, mert az egyensúly hiánya miatt nem tud a másik ember annyit adni, amennyit én kérnék tőle. Így megjelenik a bűntudat, aminek több fokozata is van.

      Szeretlek vagy birtokollak?

      Ha azon fáradozom, hogy te legyél a napom, a holdam, a csillagom, a mindenem, és téged szolgáljalak, mindezt ragaszkodásból, (mert én, látod, szeretlek!), akkor nem engedem a másiknak, hogy ő annyit adjon magából, amennyit ő szeretne. Kialakul a neheztelés, a vádaskodás is… bezzeg én…

      Ha a másiktól várom a visszaigazolást, akkor nem szeretem, csak birtoklom.

      Akkor az a célom, hogy Ő boldoggá tegyen engem, úgy ahogy én akarom. Ebben nincs szeretet, nincs kapcsolódás.
      Ez csupán az az érzés, hogy ő ott van, ettől én boldog vagyok, akárha az enyém lenne a játékmackóm. Ebben az is benne van, hogy eltűröm, ha bánt, ha sérteget, ha megaláz, hiszen, ő az enyém, így bármi áron meg kell tartanom. Ha ez az ára, megfizetem.

      Egyensúlyt teremteni

      Ha valahol nincs egyensúly, akkor az első lépés ezt visszaállítani. Ha már nem lehetséges, akkor el kell engedni. Elengedés után, ha visszaállítod az önbecsülésed, akkor elképzelhető az is, hogy visszatér, amit elengedtél. A belső nyugalom az, ami visszaállítja a vágyott állapotot. A görcsös akarás soha.

      A megbocsátás útján

      A megbocsátás kérdése merült fel a hétvége során. Megbántottak minket, megsértettek, belegázoltak a lelkünkbe, fájóan forrongunk, égünk. Legszívesebben beolvasnánk, elküldenénk melegebb éghajlatokra az illetőt, de sokszor mégsem tesszük, inkább magunkat kínozzuk a haraggal.

      Átélések

      Fontos tudni, hogy nem lehet mindig, mindenből azonnal kimászni. Szükség van a lélek számára arra, hogy egy-egy folyamatot teljes mélységében megértsen, és megéljen.

      Ha ez fájdalmas, akkor is. Mert csak a fájdalmon keresztül lehet eljutni oda, hogy ezt nem akarom, hogy ez nekem nem jó, nem épít, csak rombol.
      Igen, éljük át ezt a haragot, ne nyomjuk el! Ha nincs lehetőségünk arra, hogy megvédjük magunkat, hogy kikiabáljuk magunkat, akkor sok módszer lehetséges arra, hogy a fájdalmat kiizzadjuk magunkból. De először is nagyon fontos, hogy engedjük meg magunknak a harag érzését! Ne legyen emiatt lelkifurdalásunk. Tudatosítsuk, hogy hogy csak egy időszak, olyan, mint egy mély gyász-időszak, amely átélése után lehet hozzáfogni a munkához.

      De ez a gyász időszak rendkívül fontos az ember életében. A világunk nem hagy teret a szenvedéshez, mert nem illik. Nem illik rosszul lenni, nem illik panaszkodni, nem illik bánkódni, haragudni végképp nem illik, hiszen gyerekkorunkban is ezt tanították nekünk.

      Megbocsátás más szinten

      Tehát ott vagyunk, hogy jól kitomboltunk magunkat, átadtuk magunkat a haragnak, megéltük, és megfogalmaztuk, hogy ez nekünk bizony fájt. Most következik a tudatosítás.

      Először is: nem vagyunk különálló egységek. Higgyétek el, minden, amit teszünk, és még akkor is, ha nem személyesen tesszük, eljut a másikhoz. Ez kicsit félelmetesen hangzik, de mégis így van. ( mit gondoltok, miért működik az ima, a fohász, és az átok is? )

      Nem, nem átokra hívlak benneteket. Inkább belső kimondására a fájdalomnak: Lehet ez meditációban történő megidézés: aki olvasta az Ízek, imák, szerelmek könyvet, talán emlékszik rá, hogy Elisabeth úgy bocsátott meg meditációban a férjének, hogy fizikailag nem volt jelen.

      Lehet írásban. A papír sok mindent elbír, és nem véletlenül tartják az írást régóta gyógyításnak, terápiának. Hiszen mindent, amit kiadunk magunkból, lelki úton, az a papíron fizikaivá válik, élővé válik. Annak, akinek szánjuk, az energiája végig velünk van. Bátran próbáljátok ki!

      Sokszor hasznos a párna módszer. A párnát felhasználva lehet az indulatáttételt kiadni sérülések nélkül. Sok esetben volt ez már hatásos elengedő technika.

      Ne fél szívvel!

      Bármit választotok, tegyétek teljes szívvel. A kiadás az, ami megszabadít attól, hogy magatok ellen forduljon a harag.

      Ne feledjétek, mindig legyetek fontosak magatok számára!
      Ezt egy olyan ember írja, aki évekig, elnyomta önmagát, hogy másoknak jó legyen. Tökre unom. Szóval legyetek fontosak magatok számára, és önmagatok érdekében lépjetek túl rajta – akkor, ha átéltétek a bánatot.

      Ne feledjétek azt sem, hogy mi hányszor bánthattunk meg embereket, amikről nem is tudunk talán. És azt se, hogy mindenki a jelenlegi tudatállapotát éli, és aszerint cselekszik. A mi feladatunk egy lehet:

      • – olyan emberekkel kapcsolódni, akikkel kölcsönösen értéket adunk egymás számára ( egy ilyen emberrel meg is lehet beszélni a konfliktust is, feloldozás is kérhető-adható);
      • – eldönteni, hogy kinek adom az életenergiám? A harag nagyon lecsapol. És mivel az időnk korlátozott, egy olyan ember, aki megbántott, nem érdemli meg a véges energiám. A harag energiát gerjeszt, tőled el, és a másikhoz távozik.

      Remélem, hasznos volt, várom a visszajelzéseket!

      A Coaching – mi az egyáltalán és miért hasznos?

      Tamara teljesen összezavarodva érkezett hozzám. Maximalizmusa megakadályozta abban, hogy élvezze az életet. Nem tudta épp hogy merre tovább. Csak azt érezte, hogy valami nem jó. Hiába törekszik a tökéletességre, mégis kudarcot vall. Lépésről-lépésre vettük át az elképzeléseit, a vágyait – amelyekről kiderült, hogy nem is a saját vágyai voltak – maximalizmusát megértve és transzformálva csökkentettük, így már nem vállal többet magára, mint amennyit elbír. A végeredmény egy kiegyensúlyozott, hivatásában beérkezett hölgy. Kell ennél több?

      Számodra is ismerős a helyzet? Voltál már úgy a saját életedben, a saját életeddel, mintha csak egy marionett bábu lennél, és nem találtad a helyed, mások mozgatták a szálakat?

      Tamara esete is azt mutatja, ez gyakori eset. Számomra pedig azt, hogy ilyenkor nagyon fontos, milyen eszközhöz nyúl a segítő.

      Hatékony és elismert

      Számos módszerem közül (asztrológia, tarot, számmisztika stb.) a kedvencem a coaching. Hallottál róla, vagy ismered már a módszert?

      Azért szeretem, mert személyes és rendkívül hatékony, hogy egyszerűen jó vele dolgozni. Az ügyfél számára – azaz számodra – annál is inkább értékes, hiszen a coaching során jobban megismered önmagad, felfedezed, hogy milyen erőforrásaid vannak, segítséget kapsz ahhoz, hogy ezeket az erőforrásokat ki is tudd használni a mindennapok során.

      Nagyon szeretem, amikor AHA élményt tudok adni, amikor felismered a korlátaidat, és azt, hogy ezeknek a korlátoknak a ledöntéséhez megvan a hatalmad.

      A coaching megoldást ad arra, hogy felismerd a saját valódi vágyaid, és az ehhez vezető út eléréséhez kapsz tőlem támogatást.

      Minden coachnak más a stílusa, másképp tud segíteni. Van, aki a hűvös, tárgyilagosságot igényli, én a szeretetteljességben és a feltétel nélküli elfogadásban hiszek. A megértésben és a támogatásban, ez jelenik meg a coaching során.

      A témák, amelyeket ezzel a módszerrel fel lehet dolgozni széles körűen alkalmazhatóak, íme, pár élethelyzet, amiben sikerrel alkalmazható:

      • Személyiséged, az önismereted fejlesztése
      • Érzelmi intelligencia fejlesztése
      • Önbizalom, önérvényesítés növelése
      • Kommunikációs készségek fejlesztése
      • Konfliktuskezelési készségek fejlesztése
      • Tisztánlátás az életkörülményeidben
      • Célkitűzés, és megvalósítás lépésről-lépésre
      • Változás támogatása, sikerterv kialakítása
      • Párkapcsolati problémák kezelése
      • Családi problémák
      • Anyaság és én – azaz hogyan maradjunk önmagunk anyaként is
      • Életközépi válság kezelése

      Mit kell tudni még a coachingról? Nem egy alkalmas folyamat, bár olyan is van, amikor egy alkalom során megvan a kulcs – sikerélménnyel zárul az ülés. De általában ez egy meghatározott számú ülésszakasz, amiben nagy szerepe van az indításnak és a befejezésnek is. A változáshoz idő kell, s ezzel az idővel segítesz magadnak egy új gondolkodás, viselkedésmódot következetesen alkalmazni az életedben, amely után azt mondják: mi van veled? Annyira megváltoztál! – mindez pedig pozitív kicsengéssel.

      Ha ezt a visszajelzést szeretnéd megtapasztalni te is, a saját életed végre kezedbe venni, akkor szeretettel várlak. E-mail cím: info@ronikulcsa.hu