Címke: elengedés

Változás a kapcsolatainkban

Megjegyzés hozzáfűzése

A korongok kettes – változás lapjáról beszéltem a tanfolyamon, akkor indult el bennem egy gondolatfolyam a változásról a kapcsolatainkban. Sok írás született mostanában a változásról, ezek általában a társadalmi kérdések kapcsán születtek, vagy események szintjén mozogtak. Most a személyekkel kapcsolatos hullámzásáról írnék.

Áramlás

Arról beszéltünk, hogy semmi sem állandó, az élet egy folyamatos áramlás. Ebbe beletartoznak az emberek is, akik körülvesznek minket. Mi pedig szeretnénk megtartani kapcsolatokat, barátságokat, üzleti társulásokat, mert ragaszkodunk a kötelékekhez.

Változunk, fejlődünk

Amit nem látunk, hogy a folyamatos fejlődésben állandóan változunk, átalakulunk. Van, hogy két ember teljesen másféle gondolkodásmód okán elfejlődik egymástól. Az egyik marad egy szinten, a másik továbbmegy, vagy épp mindkettő teljesen másfelé változik, míg nem marad már közös pont. Nem kellemes folyamat ez.

Mintha egy tükörben látná az ember a múló időt – a régi emlékek, vidám percek megvannak, de a hozzá tartozó ember már nincs. Meg kell tanulni elengedni, és nem ragaszkodni ahhoz, ami a múltat jelképezi.

Persze, ez nehéz, mert fájdalmas. De sokkal fájdalmasabb a már nem működő kapcsolatokat erőltetetten fenntartani. A legjobb, amit tehet az ember: a hála. Öröm a szép pillanatokért, a jó dolgokért, a kapcsolódásért.

Változás az üzleti kapcsolatainkban

Az üzleti társulásokra éppígy vonatkozik ez. Nem minden kapcsolat lesz hosszú életű, és nem minden üzletből lesz hosszú távú kölcsönös építő együttműködés. Itt is változik az ember, mást akarnak, másképp, máshogyan, és óhatatlan, hogy ki kell lépni abból a folyóból, amely inkább eláraszt, semmint öntözne. Mindenki megtalálja a maga párját, az épp aktuális fejlettségének megfelelően. Itt is sokkal jobb elengedni a nem működő kapcsolatokat, mert megakadályozza, hogy új, építő, gazdagító együttműködések jöjjenek be helyette.

A nem működő kapcsolatokhoz való ragaszkodás sokkal több gondot okozhat, mint első látásra véljük. A kommunikáció során sűrűsödnek a félreértések, egymás akaratlan bántása, a fájdalmas meg nem értések. Ez így a korábbi jó időszak emlékeit is átformálja.Egy biztos: a változás a kapcsolatainkban is állandó.

Engedjük el, ami nem működik. Ki tudja, később, a változások közepette egy más minőségben még feltámadhat a kapcsolat.

De egy biztos, mindennek megvan a helye, az ideje, és van, aki csak kis időre szegődik mellénk. Megvan ennek is az oka. Inkább örüljünk az értékes tapasztalatnak, amit adott.

Elengedés 2.

2 hozzászólás

Általatok kérve: még mindig fontos téma az elengedés: a múltkor írtam erről, itt tudjátok elolvasni, de vesézzük ki tovább. Most a személyek elengedéséről írok pár sort, főleg párkapcsolati szemszögből.

Az EGO és játszmái

Az elengedés legtöbb esetben nagyon erősen összefügg azzal, hogy az „enyém” , „nem voltam elég”, „nekem mondott nemet”, „én, nem kellek” – van egy pont, amikor az ego rendkívül erősen bekattan egy bizonyos személyre. Nem is a személy maga az érdekes, hanem a hozzá kapcsolódó játszmának a lényege. Tulajdonképpen az elérhetetlenség mindig bekapcsol valamit, és ha pillanatokra megszerezzük annak az embernek a figyelmét, aki felé a csápjaink kinyúltak, energiát adtunk-vettünk, akkor megtörténik egy berögződés.

Igen, tudom, ez elég kiábrándítóan hangzik. De valójában, amikor a másiknak nem kellünk eléggé, amikor benne ragadunk helyzetekben, amikről a tudatalattink is ordítja, hogy ez nem az, amit érdemlünk, akkor az egónk csodás játékával játszadozunk. Mert ez nem szerelem, sem nem szeretet, még akkor sem, ha a kliens azt hajtogatja, hogy az.

MAJD HA…

Hogy majd ha… ezt meg ezt teszem, akkor szeretni fog. Majd ha így öltözöm, így viselkedem, akkor szeretni fog. Lényegében lemondunk magunkról, és hozzákötjük magunkat a másik emberhez: itt vagyok, tégy velem, amit akarsz, csak tégy boldoggá egyúttal. Igazából, ha képes lenne az ember egy ilyen játszmában kívülről látni magát, meglátná, hogy ez nem valódi szeretet-szerelem, és leginkább önmaga felé nem valódi ez a szeretet. Mert lemond önmagáról, nem tiszteli magát, nem figyel a jelzésekre, amit a teste ad boldogtalanság jeleiben, és a társa ad figyelmeztető mondatokban, tiszteletlenségben, stb….

Az igazi kapcsolatok lényege az egyenrangú energia adás-kapás, figyelem, törődés, szeretet. Kölcsönös érdeklődés, szabadság. A szabadság nagyon fontos! A valódi kapcsolatok nem kötnek meg abnormális módon.

FIGYELNI ÖNMAGUNKRA

Mindezeket nekem is meg kellett tanulni olyan kapcsolatokból, ahogy bepörgettem magam a szerelem érzésébe, és annak érzésébe, hogy nem tudom elengedni. Igazából sosem a másikat nem tudjuk elengedni, a hozzá fűződő gondolatminta, borzongató érzést, hogy Ő az…. nem Ő az, mi tettük Ő-vé. Ha Ő lenne, akkor együtt lennénk, és kölcsönösségben gondolkodnánk egymásról.

Az elengedés nem más mint felismerni azokat a gondolatokat, amelyekkel függőségben tartjuk magunkat. Amellyel bebörtönözzük magunkat egy szűk cellába, lenyeljük a kulcsot, és közben várjuk a megmentőt. A megmentők mi magunk vagyunk.

Engedd el – oké, de hogyan?

3 hozzászólás

Arra kértek, hogy írjak az elengedésről, mert sok helyen olvasnak erről, de nem tudják, hogyan kell ezt tenni. Valóban sokszor beszélnek a spirituális térben erről a folyamatról, mint a továbblépés fontos részéről.

Mint egy lufi?

Általában a múlt kapcsán jön szóba, de a jelen viszonyok közt is felmerül: engedjük a múlt fájdalmát, engedjük el a félelmet, engedjük el a párunkat, a szerelmünket, a jelen helyzetet. Rendben, de még mindig ott lóg a hogyan?

Itt most visszatérek a tegnapi Telihold-elemzésnél írt megértésre. Ugyanis a megértés lesz a kulcs az elengedés helyett. Az elengedés szónál bár alkalmazunk technikákat, képi megjelenítést arra, amit szeretnénk elengedni. Így például szóba jöhet a meditáció, esetleg írásos folyamatok lehetőségével, mégis: megfoghatatlan. Mert mit is engedsz el? Azt, ami hozzád tartozik? Ami az életed része? Ami szükségszerűen azzá tett, ami ma vagy?

Használd a kognitív képességeid!

A megértés közelebb áll ehhez a folyamathoz. Amikor megérted valaminek a háttér okát, vagy épp annak az embernek a tüneteit, gondolkodásmódját, miértjeit, aki bármit is tett, vagy nem tett, (vagy épp most teszi), akkor bele tudsz helyezkedni a folyamatba. Az ilyen módon gyakorolt megértés-elfogadás közelebb áll a feloldáshoz, ami az elengedéshez szükséges.

És itt gyorsan le is írom, hogy

az elfogadás NEM beletörődés, pláne nem feltétel nélküli megbocsátás,
és azt sem jelenti, hogy a helyzet jó lenne. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az ész, ráció segítségével megvizsgálom a helyzetet, és ennek tudatában hozok meg önmagamra vonatkoztatható döntéseket.

  • Vagyis felismerhetem, hogy az adott dolog a múltam része. Nem tudok már változtatni rajta. Nincs hatalmam az események megváltoztatása felett. Ezért önmagam miatt látom át a helyzetet, önmagam érdekében döntök úgy, hogy nem adok neki több energiát.
    Felismerem, hogy a harag, düh, önsajnáltatás nem visz előre: a múltat nem változtatja meg, a jelenen pedig nem segít.
    Így megértem azt, hogy ennek valamiért szükséges része volt az életemben, még akkor is, ha nem látom világosan az okát.
  • Beláthatom, hogy a jelen helyzet, amely fogva tart, miattam is létrejöhetett. Nem biztos, hogy így van, de lehetséges megnézni, hogy mennyiben járulok hozzá ahhoz a helyzethez, ami most fogva tart.
    Miért nem merek kilépni? Mi az amit folyamatosan újra és újra teremtek?
    Ha a megértés folyamatával, ezt is észérvek mentén végig visszük, könnyebb a megoldásra is fókuszálni. A minket oldó bilincsek pedig észrevétlenül lazábbak, és lazábbak lesznek. Így az elengedés is megvalósulhat.

Nem csettintésre!

Nem állítom, hogy nem kell ehhez munka. Dehogynem. De sokkal könnyebb egy ilyen folyamaton átenni, mintha csak annyit írnak: engedd el.

Az is igaz, hogy kell erő ahhoz, hogy kilépjünk a drámából magából.
Sőt, talán ez az első és legfontosabb teendő: kilépni abból a szerepből, amiben vagyunk, és amit olyan szépen, folyamatosan újra és újraalkotunk magunknak.

Elengedés

Megjegyzés hozzáfűzése

,,Az elengedés a fejlődés fontos része. Ha mindenhez ragaszkodnánk, akkor még mindig azokat a ruháinkat hordanánk, amiket tinédzser korunkban. Vagy ha nem dobnánk ki dolgokat, amikre nincsen már szükségünk, akkor egyszer csak egy óriási szemétkupac tetején találnánk magunkat. Az élet, a természet, a világ: folyamatosan elenged! Ez a feltétele a fejlődésnek.”
Kereszty András György

Tapasztalom beszélgetések során, hogy mennyire fixálódnak dolgok, gondolatok, érzések az életünkben. Ha foggal-körömmel ragaszkodom ehhez vagy ahhoz, legyen akár ez gondolat, eszme, tárgy vagy személy, és nem növök túl rajta, akkor csak egy helyben állok, és gyakorlatilag mókuskerékben őrölöm a mindennapokat. Hol a valódi öröm így?

Akkor is ragaszkodunk, ha az a helyzet, ember, tárgy, stb., már nem okoz effektíve sem örömet, sem  sikerélményt. Ennek ellenére mániákusan rugózunk rajta, és ekkor szintén csak egy helyben toporgunk. Tapasztalom azt is, hogy milyen szépen meg lehet mindent magyarázni különféle (ál)indokokkal.  Ezekkel főképp az a baj, hogy rendkívül logikusnak, ésszerűnek tűnnek, így semmi ok nincs rá, hogy ezektől az ember megváljon. Az emberi elme rendkívül leleményes, ha a saját vélt igazát próbálja megvédeni.

Valójában sehol nem vagyunk kreatívabbak, mint ezen a téren.  A komfortzónából való kilépés fájdalmas.  Az ismerős fájdalomtól szabadulni is fájdalmas.  Az őszinteség fájdalmas. Saját magunkkal szembenézni félelmetes.  

Te észrevetted-e már a saját életedben a hiábavaló, görcsös ragaszkodásaidat?

Egy kis számvetés és köszönet!

Megjegyzés hozzáfűzése

A karácsony időszaka a sok izgalom, készülődés és felfokozott állapot mellett arra is alkalmat ad, hogy kicsit visszatekintsünk az évre, amely számomra rendkívüli gyorsasággal telt el.

2016 számomra a kihívások éve volt minden tekintetben. Azt hiszem, ezeknek a kihívásoknak elég szépen megfeleltem, napról napra gyakorolva a tudatosságot, a jelenlétet, és a céltervezést.

És mivel a 2016 az elengedés éve is, ezért pár dolgot szépen elengedtem:

  • hogy az emberek birtokolhatóak,
  • hogy más határozza meg az én értékemet,
  • hogy kevesebb lennék bárkitől is,
  • hogy mások visszajelzésére várjak,
  • hogy mindenkinek meg akarjak felelni
  • és azt hinni, hogy megválthatom a világot,
  • az elégedetlenséget

Persze az elengedésből még van mit tennem, de hát egy egész élet munkája lesz ez, mert mindig van min dolgozni, és mindig van hova fejlődni. De rettenetesen hálás vagyok, hogy megtaláltam az életcélom.

Szeretném nektek megköszönni, hogy itt voltatok, hogy olvastatok, hogy jártatok az óráimra, lelkesen fejlődtünk együtt, hogy bíztatok bennem és magatokban is.

Szeretném megköszönni a rengeteg embernek, akikkel napi kapcsolatban állok, hogy folyamatosan szeretet áramban élek általatok

Kívánok mindenkinek Áldott, boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Szeretettel: Roni

 

Év végi lezárások

Megjegyzés hozzáfűzése

Nagyon erős energiák működnek most. Átalakító, transzformáló energiák ezek, amelyek mindannyiunkat igénybe vesznek lelkileg, fizikailag, mentálisan. Ahogy a barátnőm mondta: a 9-es lezárás éve mintha most véghajrába kezdett volna, és mintha mindenkiből ki akarná préselni azt, ami már nem hozzá való, legyen az kapcsolat, szenvedés, tárgyak, események, emberek, vagy éppen betegség.

Csak kapkodom a fejem a hozzám érkező üzenetek, események, történetek kapcsán.

A múlt héten magam számára a Torony-t húztam, azt nem tudtam, hogy ez a Torony most körülöttem dől össze, és próbálok segíteni mindenkinek, beleértve magamat is. Az biztos, hogy kényszerítő erőkkel találkozunk. A tervek, a dolgok másképp alakulnak rendre, mint amit most várnánk, vagy amit elterveztünk. Soha máskor nem lehet jobban hallgatni Tolle tanítására, mint ezekben az időkben: elfogadni, ami van, és a jelenben lenni.

Jó, ha résen vagyunk, és őszintén szembenézünk dolgokkal, még ha fáj is, és elengedjük őket ebben a lezáró évben. 2017 már az új kezdeté, az 1-esé lesz, s mi tagadás, oda is kell majd az energia.
Az 1-es évről is fogok írni Nektek majd az év vége felé.